Egy anyának miért kell mindig azt hangoztatnia, hogy ő mennyire szép?

Anyukám eléggé nárcisztikus. Folyton azzal van elfoglalva, hogy mennyire szép még 50 évesen is. Most is esküvőbe megyünk szombaton, felvette a ruháját és azt mondta mindenki azzal lesz elfoglalva, hogy neki milyen jó lábai vannak.

Én őszintén megmondtam neki, hogy nehogy azt higgye, hogy egy rakás ismeretlen ember mind vele lesz elfoglalva.

Erre azt mondta csak irigy vagyok, mert én 50 évesen nem leszek olyan jó nő, mint ő.

Igen, lehet hogy irigy vagyok,mert én sajnos nem örököltem a szépségét, 25 évesen barátom se volt soha, de elmentem egyetemre, neki viszont a felszínes témáin kívül semmilyen beszédtémája nincs. Olyan személyiség, akivel az életben általában messzire elkerüljük egymást.

Azonban én biztosan nem adom alá a lovat, csinos, de nem ő lesz a középpontban, hiába is akarja.

Én megértem hogy ez egy kompenzációs mechanizmus a részéről mert nehezen fogadja el az öregedését, de attól még nagyon elkeserítő, ha folyton azt vágja a fejemhez, hogy én nem érek annyit, mint ő. A húspiacon a 25 évem még mindig többet ér, és ez fáj neki.