Azok a nők, akik bántalmazó/nárcisztikus/hisztrionikus/borderlinoes/cluste r b-s férfinek gyereket szülnek, ráadásul sokat is, és aztán a gyerekek szenvednek, mert anyuci nem mer kilépni? Lent folytatom.
11-es, miből gondolod? Mindkét nem képviselői közt előfordulnak érzelmi bántalmazók. Tény, hogy a bántalmazó nőkről és férfi áldozatokról kevesebb szó esik, több a lappangó eset. Ennek több oka van, egyrészt a bántalmazó nők ritkábban nyúlnak fizikai eszközökhöz, másrészt a férfi áldozatok közül sokan (sajnos nem ok nélkül) úgy érzik, hogy lenézné őket a környezetük illetve a társadalom, és emiatt magukba fojtják a fájdalmukat. Férfiként valószínűleg nehezebb kimondani, hogy "bántalmazott vagyok".
Magam is megéltem bántalmazó kapcsolatot, és csak évekkel később jutottam el odáig, hogy ezt megfogalmazzam magamban.
(A 4-est is én írtam.)
Sok embernek nincs hova mennie a gyerekekkel. Hiszen nem úgy tervezték hogy ededul fogják őket felnevelni. Óriási segítség már az is ha a szülők befogadják őket. Sajnos nem mindenkinek van ilyen kapcsolata a szüleivel.
Egyedül persze könnyebb mozogni, lelki támogatás nélkül viszont nem érez magában erőt az ember mert úgy lerombokták az önbizalmát. Ilyenkor kell valaki aki támogat.
Olyan embert is ismerek aki magát hibáztatja mindenért. Teljesen agymosta a férje. Lassan ki lehet mondani hogy esélytelen neki segíteni. Pedig megpróbáltam.
Nem rossz kérdés, ezt én is közelről eltem meg.
Higy feladata lenne-e ha felnő? Nem, nem feladata. De ha szereti az anyját mert jó volt a kapcsolatuk akkor segíteni kell. Szerintem ezt az utolsó esélyt meg kell adni neki hogy új életet kezdhessen. De én szemely szerint nem ismerek ilyen esetet. Mert ekkorra a bántalmazó fél 20 ev bánalmazás után már nem hiszem hogy ki fog lépni a kapcsolatból. Ez sok idő. Nálunk az történt higy apám meghalt mikor felnőttünk.
Ne felejtsd el hogy a bántalmazott családanyák nagyon sarokba vannak szorítva. Külső szemlélőként könnyű ítélkezni. Szerintem minden segítséget még kellene nekik adni hogy merjenek lépni. Csak sokan ugye nem is akarnak beleszólni a dolgaikba...még a család se sokszor.
De miért is kéne segíteni azokon a szülőkön,akik semmibe vették az ő szenvedésüket? Ráadásul ahol több gyerek is van, és az egyik pl. rákos lett, a másik étkezési zavaros, a harmadik öngyilkosságot megkísérlő stb ( ez csak a családi példánk) és anyukának ez nem éri el az ingerküszöbét, akkor azért talán a gyerek örüljön, hogy életben van alapon kezdhet új életet, nem? :)
Kicsit jogtalannak érzem azt a morális elvárást, hogy segíts anyukádon,ha tudsz/szereted,persze jó lenne,de amúgy is örök lelkifurdalást érzünk, teljesen érzelmileg és fizikailag is leamortizálva, elhagyatva, arról nem is beszélve,hogy a szerepkörök mennyire megfordulnak..
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!