Mi lehet a baj a lányommal?

Köszönöm szépen a gyors válaszokat. Úgy tűnik így összességében mindenki vegyesen látja ezt. Pszichológuson már eddig is gondolkodtam, megkérdezem tőle, meglátjuk mit szól hozzá.

Hozzátenném, hogy nem csak mostanában lett ilyen. Elnézést, ha félreérthetően írtam. A dühkitöréseit már kisgyerekként sem nagyon tudta kezelni, volt hogy egyszer majdnem magára rántotta a szekrényt mérgében.

A kisállatokhoz is érdekesen viszonyult, volt, hogy megsiratta az elütött macskát, egy másik alkalommal meg kínzókamrát építettek bogaraknak az egyik barátjával, vagy gyíkot akartak fogni, hogy egy döglött madár szárnyát a hátára varrják és sárkányt csináljanak. Lehet hogy ez csak egy ártatlan játék volt, de akkor sem gondolnám, hogy ez normális. Mikor itthon tyúkot vágtunk, egy alkalommal megsiratta a kedvencét, legközelebbi alkalommal viszont felboncolta a levágott tyúkok fejeit.

Körülbelül 11-12 éves kora óta kezdett el érdeklődni az ilyen "véres" dolgok iránt, ilyeneket rajzol, ilyen történeteket ír. Múltkor megmutatta nekem a rajzait, levágott fejű emberek is voltak, gyilkosság, vér, sebek. Konkrétan profit megszégyenítően, csillogó szemekkel magyarázta el, melyik seb hogy keletkezik, vagy hogy fegyvertől függően a kifröccsenő vér milyen nyomot hagy. Egyáltalán nem zavarta, hogy megmutassa ezeket nekem.

15-ös, nem gondolnám hogy depressziós. És ezt most nem azért mondom, hogy eltussoljam a problémát, csak egyszerűen nem egyeznek a tünetek. Nem látom, hogy szomorú, vagy levert lenne. Ugyanúgy rendesen érdeklődő, csak nem azok a dolgok érdeklik, mint bárki mást. Illetve mint mondtam, nem csak mostanában lett ilyen, régebben is megvoltak ezek a fura dolgai. Csak mostanában érzem úgy, hogy lehetséges hogy segítségre van szükség, ezért is írtam ki a kérdésemet ide, kíváncsi voltam ti mit gondoltok.