Mit csináljak a 16 éves lányommal?
Egy határhoz közeli városban laktunk, és külföldre jártam dolgozni. A lányom is külföldön tanult a nyelv és a jobb taníttatás szempontjából. A feleségem, azaz neki az anyukája 10 éves korában halt meg. Utána elég csendes, magának való gyerek volt. Nem érdeklődött a fiúk iránt, akkoriban nem is volt nagy a baráti köre. Amikor 15 éves lett felköltöztünk Pestre, mert jobb munkát kaptam ott. Akkor kezdte el a gimnáziumot. Magániskolába irattam, fontosnak tartottam, hogy tanuljon. Azóta nagyon megváltozott. Külsőleg nagyon nőies lett(emiatt féltem a sok idióta fiútól, hogy kihasználják). Boldog, viszont úgy érzem titkai vannak előttem. Mindig is jó volt a kapcsolatunk, de miután meghalt az anyukája, nem törődtem vele annyit, egyedül kellett tanulnia, nem beszélgettem vele sokat, nem világosítottam fel a női dolgokról, akkoriban a munkába menekültem. Pár hónappal ezelőtt lett egy élettársam, nálam 6 évvel fiatalabb nő. A lányom elfogadta őt, sosem volt ellenszenves senkivel. 2 héttel ezelőtt leutazott másfél hétre a keresztszüleihez, tehát egyedül voltam otthon. Mikor takarítottam a szobáját, használt óvszereket találtam a fürdőszobájában. Furcsálltam, mert nem is tudtam, hogy van barátja, és veszélyesnek tartottam, hogy 15-16 évesen szexel. Megkértem az új páromat beszélgessen el vele, hátha tud puhatolózni. Sajnos a lányom elég naiv, ezért a páromnak elmesélte, hogy párszor volt már részeg, meg hogy miféle dolgokat művelnek a barátnői a bulikban...nem részletezném. Nem mondom, hogy csalódtam, mert minden fiatal csinál ilyeneket, de nem esett jól, hogy nem mondta el. Viszont büszke vagyok rá, hogy nem dohányzik, vagy füvezik, mert a társaságában az elmondása szerint elég sokan teszik ezt. Amikor rákérdeztem hogy van e barátja, azt mondta nincs. Elárultam neki, hogy megtaláltam az óvszereket, és innentől már nem tudott hazudni. Elmondta nagy nehezen, hogy egy 23 éves egyetemista fiúval jár és 15 évesen vesztette el vele. Itt kiakadtam, mert szerintem nem okés, hogy egy 15 éves egy 22-23 éves férfival hempereg, és én nem is tudom. A ti gyereketek szokott titkolózni? Ez még belefér egy szülő gyerek kapcsolatba?
37/F
Hát már régen elrontottad. Egész pontosan akkor, amikor nem világosítottad fel idejében. Ne most akadj ki! A te hibád, hogy nem bízott benned, nem tudta, hogy fordulhat hozzád kérdésekkel.
Talán még megpróbálhatsz valamit enyhíteni, ha most elkezdtek beszélgetni és végre foglalkozol a lányoddal.
4-es!
semmit nem ér, hogy mi volt régen, mert az régen volt. Most pedig most van. Régen internet sem volt ennyi erővel...
#1 Hmm...tehetős családba születtem, a felségemmel 14 évesen jöttem össze és a halála napjáig együtt voltunk szeretetben. Ő járt egyetemre, mikor vállaltuk a gyereket, én meg halasztottam pár évet. Az idő alatt dolgoztam, majd mesterképzésben elvégeztem az egyetemet. A szülei őt nem támogatták, de nekem egy 70 négyzetméteres lakást vettek a szüleim, és napjainkban szerintem elég szépen felépítettem a karrierem, közel egymilliós fizetésből élünk fenn, azóta egy nagy házban élünk. Szóval jól tettük, hogy vállaltunk gyereket, mert el tudtuk tartani, semmiben nem szenvedett hiányt. Persze ebbe nagyban beleszólt, hogy a szüleim támogattak, amiért mai napig hálás vagyok.
#2 ez teljes mértékben az én hibám, hogy nem beszélgettem el vele. Ezen nincs mit szépíteni. De szerintem a lányomból tisztességes embert neveltem, szóval valamit jól csináltam ilyen téren.
#3 köszönöm szépen a válaszodat!
Szerintem minden gyereknek vannak titkai a szülei előtt és hazudik aki azt mondja, hogy ő mindent tud a tökéletes, neki hazudni képtelen csemetéjéről...
Most még talán sok az a 7-8 év korkülönbség, ez való igaz, bár nem ismerem a lányod, de lehet 16 évesen érettebb, mint más 25 évesen...ez nagyon egyénfüggő.
Azért azt is vedd figyelembe, hogy egy apának ezt elmondani (egy szem lányként, főleg úgy, hogy, ahogy írtad nem voltak meg az "alap beszélgetések")..hát nem tudom...bevallom lehet én se mondtam volna el, főleg, hogy szerintem pl ez egy olyan dolog, amit egy lány inkább az anyukájával beszélne meg...:(
Az pozitívum, hogy legalább védekeznek...
"miután meghalt az anyukája, nem törődtem vele annyit, egyedül kellett tanulnia, nem beszélgettem vele sokat, nem világosítottam fel a női dolgokról, akkoriban a munkába menekültem" - Te magad írod le a hiba forrását. Lehet, hogy anyagilag mindent megkapott, de amire valóban szüksége lett volna, azt sajnos nem: a törődést, a (nem pénzben mért) szeretetet.
Minden kamasznak vannak titkai, de nálatok pont a fentiek miatt nincs meg feléd az a bizalom, hogy elmondja azt, hogy pl. barátja van. 15-16 évesen hogy jár bulikra úgy, hogy te kb. azt sem tudod, hol van, milyen buliban, kikkel. Mivel csak most mondta el, hogy mik történnek ott, ezért gondolom erről SEM beszéltél vele soha. Ne haragudj, de én a valódi nevelésnek szikráját sem nagyon látom. Hogy milyen ember lesz, azt most még nem tudhatod, ezért nagyon gyorsan neki kéne enyhíteni az eddigi "károkat".
Hallgass #3-ra, nagyon jókat írt. És a beszélgetések legyenek rendszeresek. VELED és esetleg az új partnereddel. De ne passzold át teljesen a feladatokat, már a korukból adódóan sem lehet igazi anya-lánya kapcsolat köztük, inkább barátnői. Neki pedig anyára van (lett volna) szüksége. Vagy valakire, azt pótolhatta volna. Nagyszülők is ebben többet segíthettek volna, pl. a női dolgokat a nagymamára lehetett volna bízni.
Tudod mi a baj?
Hogy mostmár a barátnődbe sem fog bízni.
És ha cigizne pl néha akkor mi lenne? Semmi.
Örülj hogy használ óvszert annak ellenére hogy nem is beszèltetek róla.
14 volt a feleséged amikor összejöttetek... gondolom nem vártatok 4 évet a szexel.
Én 16 voltam amikor először szexeltem a baràtommal, aki akkor volt 21.
8 évig voltunk együtt. Nem érzem most sem hogy korai lett volna
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!