Mit szólnál ahhoz, ha a 15 éves lányod terhes lenne?

Ha elég érett belátni, hogy hülyeséget csinált és elveteti, akkor támogatnám mindenben.

Ha azt képzeli, hogy majd én eltartok még egy gyereket, mert neki babázni van kedve, akkor nagyot koppanna. Abortuszra nem kényszeríthetem, de ő sem kényszeríthet engem a gyereke eltartására. Megszülheti, de a kórházból nem hozhatná haza. Megy szépen a gyerek állami gondozása és ha az anyja már dolgozik és megáll a saját lábán a saját otthonában, akkor majd magához veheti, ha akarja. Nyilván gyűlölni fog, de én sose voltam az a fajta, aki hagyja magát zsarolni. A saját gyerekemtől meg pláne nem tűrném, hogy azt képzelje hülyét csinálhat belőlem.

Nem vagyok szülő, de elsősorban igyekeznék kiskorától kezdve olyan kapcsolatot kialakítani vele, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat és a korának megfelelően felvilágosítani, főleg a védekezés fontosságáról hogy egyáltalán megelőzzük azt, hogy ilyen megtörténjen. 15 évesen én korainak tartom a szexet, de megtiltani nem lehet, szóval csak reménykedni tudnék, hogy a lányomnak átment valami abból, amit mondtam és azért a biztonság kedvéért vennék neki óvszert, hogy inkább legyen nála.

Ha azért esne teherbe, mert nem védekezett, akkor biztos nagyon ideges lennék és legszívesebben meg tudnám csapni.

Ha viszont normális védekezés mellett esne teherbe, amire ugyan kicsi az esély, de megtörténhet, akkor nem ordítanám le a fejét, komolyan elbeszélgetnék vele a lehetőségeiről és megértetném vele, hogy miért nem lenne jó, ha megtartaná a gyereket. Ezt nem engedném és nem azért, mert rosszat akarnék neki, hanem mert egy gyerek hatalmas felelősség, amire egy 15 éves még semmi esetben sem érett. Nem kislány már, de nem is felnőtt, nem kész arra, hogy anya legyen. Egy ekkora gyerek 9. osztályos lehet, 8 általánossal vagy 9 osztállyal mit kezdene magával? Nincs saját keresete, dolgozni sem tud elmenni, érettségije sincs. És ha később beiratkozna esti tagozatra, nem beszélve arról, hogy x év kihagyás után gyerek mellett nehezebb, az is évekbe telne és még mindig csak az érettségiig jutna el, ami manapság sok esetben nem elég.

Elvinném nőgyógyászhoz, az abortuszt kifizetném. Ha pedig meg akarja szülni vagy már kifutottunk az időből, akkor sajnos otthonba adnánk a gyereket. Én nem nevelném fel helyette, nem akartam még egy gyereket, tanulja meg, hogy a tetteiért vállalja a következményeket és nem hagynám, hogy elrontsa az egész életét ezzel.

Az en felelossegem felkesziteni a szexre, vedekezesre.

Rengeteg hormonos es hormon mentes opcio letezik, nem csak az ovszer. Orvossal es a lanyommal egyutt konzultalva valasztanam ki a neki megfelelo modszert amikor annak eljon az ideje. (kor, vagy komolyabb kapcsolatkor)

Ha a megfelelo vedekezes ellenere becsuszik a baba, nincs mit tenni beszelni kell a tovabbiakrol. Mivel jar ha elveteti, mivel jar ha megtartja.

Donteni egyedul o donthet, nem rendelkezhetek a baba felett ezt a csaladsegitoben is elmondjak. Biznek abban hogy jo dontest hoz es tamogatnam benne.

Durva hogy itt hogy gyűlölik sokan a saját vérüket, unokájukat. Egy elképzelt gyereket, unokát.

Ha velem ilyen történne, már nagymama korban lennék, így tudnék segíteni főzni, unokázni, amíg ő dolgozik, éli az életét.