Mit érez az a szülő, akinek a gyermeke önkezével vet véget életének?

Passziválj. Lenyugszol, gondolkodsz, körbenézel. Aztán új tervvel nekiugrasz.

passziváltatni

Ami még az öngyilkosságnál is rosszabb, ha egyáltalán az lehetséges hogy van attól rosszabb akkor az talán ha nyom nélkül eltűnik valakinek a szerette. Még el temetni se tudja, nem tudja gyászolni mert nem tudja él -e még. Közbe minden nap vissza várja, de minden nap egyre kissebb az esély hogy visszajön. Közbe nem tudják mi lett vele. Baleset, megölték, bántották, szenvedett? Mit érzett az utolsó óráiban? Ha egyáltalán meghalt. Miért ment el? Miért nem jelentkezik? Közbe telnek a hetek, hónapok. Évek. A szobáját sok eltüntnek úgy hagyják érintetlenül, hátha egyszer vissza jön. Van ahol már több mint tíz év telt el és képtelenek intézni a halottá nyilvánítást. Mert 10 év elteltével se tudják elfogadni hogy lehet hogy meghalt. Ha valaki öngyilkos lesz akkor pont van a mondat végén. Eltudják temetni, meg tudják gyászolni, talán még búcsú levél is van amibe le írja mért tette, mit érzett. Így mintha elköszönne, elbúcsúzna. De egy eltüntnél nincs ilyen. Ott csak kérdések vannak, és az örök bizonytalanság, ami a másik emberben (akinek eltűnt a szerette) amíg él végig megmarad.

Fel a fejjel, minden rendben lesz! Ez egy újabb kihívás amit az élet éled görget, biztosan lesznek még. Fel kell állni, meg kell oldani és ne félj segítséget kérni ha úgy érzed szükséged van rá. Az élet szép, ne dobd el magadtól azért mert nehézségekkel küzdesz a suliban. Nem éri meg! Élni viszont annál inkább! A szüleiddel pedig ne félj beszélni. )