Ha valakinek több ingatlana van, mennyire elvárás az a család részéről, hogy a gyerekeknek oda kell költözniük vagy oda kell nekik adni?

Itt valaki irta hogy ha nincs szükség a bevetelre odaadna. Na most akinek van pl 8 ingatlanja szerintem nem fogja annyira megerezni hogyha 2ot odaad a gyerekeinek. De ez az en véleményem.

Masreszrol nem szabad engedni a nyomasnak. A tied es semmi kotelezettseged nincs arra hogy masnak (rokonnak) odaadd. Ha nagyon akarjak fizessek ki. Valszeg neked es vagy a szuleidnek se csak ugy hullott az egbol. Ha nagyom jofej akarnek lenni max alberletbe adnam ki, de nem ingyen. Mar ha a feleert adod ki amennyi alapbol egy lakas (120+ rezsi) mar orulniuk kene.

#27, a gyerekvállalás nem az önző embereknek való. Ha félted a vagyonod, és csak magadnak akarod, akkor ne vállalj gyereket. Én megértem, komolyan.

DE! Ha már gyereket vállaltál, akkor kutya kötelességed a lehetőségeidhez képest mindent megadni neki!!!

A gyerekvállalással az ember feladja az előző életét! Feláldozza az idejét, a szabadságát, a pénzét! Ha ez neked nem tetszik, ne vállalj gyereket! Ez ilyen egyszerű.

A szocialista rendszerben a hitel nem volt ördögtől való mert akkor munkanélküliség mint olyan nem létezett.

Ma semmi sem biztos egyik pillanatról a másikra lehet az ember munkanélküli,hitelel meg az utcán. Most már olyan mértékű a drágulás hogy átlag feletti fizetéssel sem lehet belátható időn belül ingatlanhoz jutni.

Már ott tartunk hogy 30m2 panel is luxus elérhetetlen álom,élhető helyen.

Szerintem ha valaki megteheti tamogassa a gyereket, nagy segitség ha nem kell albit fizetni.

A csaladnak oke hogy nem sok beleszolasa van, de a hazastarsnak miert ne lenne? Hazassag elotti vagyonhoz nincs koze, bar velemenyt mondhat. De ha hazassag alatt szereztek igenis van. Ott mar mindenki beletette a magaet.

Nem orulnek en sem ha anyameknak lenne tobb lakasa de en idegennek kene fizessek.

Mi nem vártuk el, de elég furcsa helyzetet szült. Külföldre jöttünk, itt alapitottunk családot. Mindig megy a szomorkodas hogy milyen messze vagyunk, de úgy érzem igazán nem bántja őket.

Szuleim sokkal jobban élnek nálunk a kiadott lakásokból, már megszoktam, nem foglalkozom vele, de sokszor elgondolkoztunk, hogy mennyire másképp alakult volna az életünk, ha kapunk egy lakást fiatal párként, hiszen látjuk sok barátunknal, mennyi energiájuk maradt másra (egyik barátnőm vállalkozásba kezdett pl.)... Mi meg mentünk albérletrol alberletre evekig, míg ki nem jöttünk ausztriaba.

Nekünk nagy szempont hogy majd a gyerekeket tamogathassuk, legfeljebb ha öröklok az az övék lesz.

És nincs rossz kapcsolatom a szüleimmel, két testvéremet se támogatták de nekik a házastársak révén lett ingatlanjuk aztán.