Helyesen cselekszik férjem?

#50

Nem kitalálok dolgokat, hanem a törvényről beszélek!

Te találsz ki teljesen jog- és életszerűtlen dolgokat, miközben továbbköltöd a sztorit!

Ha nincs házassági szerződésük a külön kasszáról, akkor nincs külön kassza!...ezt még neked is tudnod illene!

És márpedig nincs házassági szerződésük, mert akkor írta volna, de az előzetes kérdéseiből is kiderült.

32-es, az már régen volt, hogy vásárolt ingatlannal el lehetett kenni az eladott ingatlanból származó jövedelmet.

2012-ben kivették a személyi jövedelemadó törvényből (csak a hülye fejekben még így él.)

Amúgy meg ha téged ez ennyire zavar,és nem tudsz napirendre térni tőle, kérdező, akkor beszélj a férjeddel meg a gyerekeivel :D

Féltékeny vagy...biztosan nem véletlenül írtad, hogy az ő gyerekeinek van lakása, a tiednek meg nincs. Meg ők diplomásak, a te gyereked nem. Ha igazán szeretnéd a férjed, örülnél, hogy legalább az ő gyerekeinek jó, ha már a tied csóró. Kisebbségi komplexusod van. Ennyi.

Kérdező, kár volt feltenned, mert a válaszolók 80 százaléka kb. a másik oldalon áll, az elhagyott első feleség, aki persze, hogy a felnőtt kölkök pártján lesz, neked meg kuss, ez az ő véleményük.

Én nem adtam volna nekik a pénzt, csak akkor, ha nincs lakásuk, akkor megfeleztem volna, és lakás önerőre megkapták volna.

54: “ csak a hülye fejekben még így él.”

Igen, aszerint aki nem látta még a várostáblát kívülről.

A normálisak meg belátják, hogy van aki 2012 előtt-óta esetleg nem él Magyarországon és lehet hogy nem aktuális minden információ.

Én nem is gondoltam volna, hogy ekkora jövedelem-kiesésről lemond a kormány.

Ha a férjed régi vágya volt a nyaraló, de nem volt annyitok, akkor ÉN nem adtam volna el a lakást, hanem kiadtam volna. Közben megvettem volna hitelre egy nyaralót és a lakás bérleti díjából törlesztettem volna.

Aztán ha letelt, akkor még mindig el lehet adni azt a lakást és az árát elosztani a 2 gyerek között.

Így a gyerekek is megkapták a pénzt és a nyaraló is meg lett volna.

Kedves Kérdező!

Az 59-es megoldása okos, szerintem olyannyira, hogy elraktározom a gondolatot! :)

A kérdésedre adandó válaszom kétirányú, mert mindkét szerepben válaszolok rá.

Édesapám él, és remélem, sokáig így is lesz! Nagypapám "örökségét" megkapta, és régi álmaként egy új kocsit vett, mert a mi gyermeki segítségünkkel eddig mindig csak használt autói voltak. Sem a testvéremben, sem bennem fel sem merült, hogy várjunk valami támogatást ebből, vagy ha felajánlja, elfogadjuk, vagy akár csak rákérdezzünk, mennyi volt az annyi, vagy mennyi maradt a kocsivásárlás után. (Azt igen, folyamatosan, hogy tududnk-e segíteni .) Sem a testvérem, sem én nem vagyunk milliomosok. Van hol laknunk, van munkahelyünk. Ő hitelt törlesztve saját házban neveli a gyermekét, én egyedülállóként albérletben élek, kényelmesen. Ez nem arról szól, hogy ki mennyire gazdag, hogy él. A nagyapám megdolgozott hosszú évtizedeken át a házért, a gyermekei örököltek utána, az Édesapám a rá eső részt költse úgy el, hogy a boldogsága üregkorára meglegyen. Neki fontos volt ez, és az ezzel járó szabadságtudat. Nekünk pedig Ő.

Ha örökölnék, és - a példa kedvéért létező - gyermekeim életkezdését tényleg kell segítenem, bizonyára így tennék, mert nagyobb örömöt okozna egy tartós segítségnyújtás nekem, mintha élményt gyűjtve elutazgatom a pénzt. Azonban ha már megalapozott az életük, önállóak (akár csak annyira, mint én most), akkor bizony képeslapokat kapnának tőlem, nem lovettát.

Kedves Kérdező! Igen, megértem a felvetésed, nincs bennem rosszindulat.

Azonban azt kell megértened és elfogadnod, hogy a személyes boldogság furcsa jószág, és nem mindig az okozza, amire vágyunk.

Ha a párod számára az az "önfeláldozás", "lemondás tudat" okoz nagyobb boldogságot, amit az elmesélt tette miatt érez, akkor így kellett cselekednie. Ha - ismerve magát - tudta, hogy nem tudná nyugodt lelkiismerettel élvezni a horgásztanyát, mert 1., okkal vagy ok nélkül, de önzőnek érezte volna magát, vagy 2., nem kívánt burkolt vagy nyílt (érzelmi vagy verbális) konfliktust a gyermekeivel, akkor is így cselekedett helyesen.

A gyermekei pedig olyanok, amilyenek, és olyan értékítéletet követnek, amilyet otthonról hoztak, és amit a szülővel való kapcsolatuk megenged.

(Édesapám testvérei az örökségük felosztásán évtizedes nehezteléseket felemlegetően vitáztak. Ezt hozták otthonról. Mi a testvéremmel az anyai résznél vita nélkül voltunk hajlandóak lemondani egymás javára aszerint, hogy kinek van rá nagyobb szüksége - Szerinte nekem, mert nincs lakásom, szerintem Neki, mert nekem nincs gyermekem. Ezt hoztuk otthonról.)

Szerintem hagyd, engedd el, és tedd boldoggá a férjedet aszerint, ahogyan azt Ti ketten meg tudjátok élni. A férjed és a gyermekei is aszerint élnek, amit örököltek, és mind úgy keresik a boldogságot, ahogy az érzéseik, tapasztalataik, élményeik ezt számukra lehetővé teszik.