Szerinted attól lesz valaki jobb/fejlettebb, ha helyesen cselekszik, vagy fordítva, ha fejlődik, akkor helyesen fog cselekedni, mert az jön belőle magától is?
És ha valaki külső ráhatás miatt teszi a jót, mert ránevelték, és ő jó akar lenni, de az a tett ellenkezik a saját belső motivációjával, az dícséretes, mert legalább igyekszik, vagy elítélendő, mert megjátssza magát, és úgymond megerőszakolja az igazi énjét?
Vagyis aki rosszat gondol és rosszat is tesz, az jobb, mint aki rosszat gondol és jót tesz? Mert igaz, hogy a társadalom szempontjából rossz ember, de saját magához hű. A másik pedig saját magát tagadja meg, hogy a társadalom elfogadja. Melyik a fontosabb, saját magunknak megfelelni, vagy másoknak?
(Több kérdést is feltettem, de szorosan összefüggnek. A jót és rosszat pedig csak leegyszerűsített fogalmakként használtam.)
válasza:Vegyünk egy nyakatekert példát:
Tegyük fel, hogy olyan társadalomban élünk, aminek kultúrájának része, hogy minden hétvégén egy élő állatot ki kell véreztetni, hogy ezzel isteneknek kegyét elnyerjük.
Most mondjuk rád kerül a sor, hogy a szegény kecskegidát brutálisan meggyilkold. Ez a nép akarata, ha nem teszed, áruló vagy és mindenkinek rosszat akarsz, mert isteneket haragítasz ránk. Haragos istenek, rossz termés, kevés eledel stb.
Ilyenkor a relatív fogalmak, mint jó és rossz felcserélődnek, mégis inkább azt tennéd, amit a belső éned mondana és ott hagynád az őrült csürhét. Ezzel ugye a te lelked könnyebb, de pl szüleidnek hatalmas fájdalmat és csalódást okozol...
Ha mégis belemész a játékba, mindenki boldog körülötted, az állat csak állat, vallásod most nem tekinti érző lénynek, te pedig életed végén az örök boldog vadászmezőkre kerülsz, mondák a bölcsek.
Gondolom érződik az erős relativitás. Ezen felül mégis azt mondanám, hogy ha nem is tudjuk megítélni, mi a leghelyesebb, tegyük amitől a lelkünk boldog. És ha nem mondd ellent az elveinkkel, adjunk másoknak is boldogságot. Nem hiába vannak a "segíts magadon és Isten is megsegít", meg "jobb adni, mint kapni" szólások.
válasza:Ezoterikusok között sokan hiszik azt hogy az 1.
Azt hiszik ha úgy csinálnak mintha tökéletesek lennének akkor azok is.
Pedig határozottan a 2. az ami működik
"Nem hiába vannak a "segíts magadon és Isten is megsegít", meg "jobb adni, mint kapni" szólások."
Itt van ez a jobb adni, mint kapni mondás. De ha valakiben nincs meg magától, hogy adjon, akkor ő nem lesz attól jobb ember, ha mégis ad. Vagy mégis... lehet, ha elkezdi, akkor közben ráérez, hogy milyen jó is az? (Evés közben jön meg az étvágy.) :D
:))
"Pedig határozottan a 2. az ami működik"
És akkor hogy kezd el fejlődni? Vegyünk egy példát: van egy emberke, aki szeret állatokat kínozni. Tudja, hogy ez helytelen, és azt is tudja, hogy ha "spirituálisan" fejlettebb szinten állna, akkor nem akarna ilyet csinálni. De ugye jelenleg ott tart, ahol tart, szóval nem lesz attól fejlettebb, ha magába fojtja a perverzióját. Tehát egyelőre nem hagyja abba. Akkor hogy indul el a fejlődésben, hogy végül már ne is akarjon állatot kínozni? Mivel tudja magát az ember fejleszteni, ha nem a tetteivel, akkor a gondolkodását és az érzéseit kell saját magában helyre tennie? Vagy mitől fog fejlődni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!