Egyetemista gyereketeket mennyire támogatjátok anyagilag "alapesetben"?

Plafonbámuló BSc-n vagyok, ha itt végzek, akkor megyek tovább a Semmittevő MSc-re.

Miért lenne fontos a kérdés szempontját tekintve, hogy mit tanulok?! Lefikázzátok oldalakon át és ennyi lenne. Ehhez meg nincs kedvem.

Nem büfészak, de ahogy abba is belekötöttetek, hogy mennyiért vásárolok, ugyanúgy belekötnétek a szakomba is. Függetlenül attól, hogy melyik egyetem és melyik szak.

És igen, ha az ember jól helyezkedik el, hamar kereshet többet, mint 150 ezer. De nyilván aki így áll hozzá, mint itt páran, annak a 150 ezres fizetés pontosan elég.

Nyilván, bármit írnék le, az úgysem lenne nekik jó, vagy közölnék simán, hogy "kamu" és hazudok (miért tenném?).

De én a "büfészakokban" sem látok kivetnivalót amúgy. Ha valakinek pl. egy Kommunikáció és média tetszik, lelke rajta. Legjobb barátnőm is a METU-n végzett, konkrétan az államvizsgájára kb 1 hetet tanult összvissz és ő is megmondta, hogy a 3 év alatt egyszer nem volt olyan időszak, hogy na most leül és végigtanulja a hetet. Nem kellett, kevés volt a követelmény, nem voltak szigorúak a vizsgák.

Ismerős útján felvették egy céghez Budapesten, 8 órában dolgozik nekik papíron és 480 körüli fizetése van. Pedig ez a 8 óra csak a szerződésében annyi, amúgy akkor megy be, amikor akar, dolgozhat otthonról is és mondta, hogy néha már délelőtt 11 előtt végez az aznapi munkával és szabad a napja. Ismeretség és kapcsolatok kellenek ahhoz, hogy az ember jó munkát találhasson, ennyi a titok. Minek szakadt volna meg egy kemény, szivatós szakon, ha kevesebb tanulással és munkával is kereshet jól?