Lehet ez valamilyen formában a gyerek hibája?

Köszönöm az eddigi válaszokat! Az én célom az, hogy a gyerek minél kevésbé sérüljön. Hogy meglegyen az az érzés, hogy neki is van apukája, hiába nem lakik már velünk. Egyébként január óta van ez így.

"A gyerek elmegy az apjához, ahol állításod szerint semmit nem akar csinálni" én ilyet nem állítottam, hogy semmit nem akar csinálni. Vagy félreérthetően fogalmaztam?Apuka nyomkodja a telefont, rá meg rá van hagyva, hogy addig nézzen mesét. De szívesen játszana az apukájával, csak sokszor nincs ötlete, hogy mit, és az apuka sem ajánl semmi opciót. Ilyenkor elkerülnek a telefonok, a számítógép mint időtöltési lehetőség. Velem itthon játszik mindenfélét, együtt csináljuk a háztartást, szeret segíteni, együtt tevékenykedni. Apuka régen is sokat nyomkodta a telefont itthon is. Amikor különváltunk, akkor nagyon fogadkozott, hogy a gyerek sosem szorul majd háttérbe nála, hogy jobb apukája lesz mint idáig, de úgy néz ki, nem fog ez megvalósulni sajnos. Én lennék a legboldogabb, ha élmény lenne a lányomnak az apjával töltött idő.