Kislányunknak milyen formában próbáljunk zöldséget adni?

6 éves a fiam, nyersen egyedül a répát hajlandó megenni, a paradicsom nedves a paprika nem finom szerinte.

Csak főzve eszi meg az összes zöldséget, max sütve.

Az én 1,5 kisfiam szívesen eszik zöldséget (nyersen is) zöldséges ételeket, de pl egy szendvicshez nem eszi meg.

Esetleg probalhatod zoldsegpuffancskent, turmixba keverve.

Én már arra a szintre ,,süllyedtem" hogy krémlevesek formájába próbálom adni neki és kiderült ez sem működik, ha nem olyan a színe a krémlevesnek amilyen neki szimpatikus akkor egyszerűen nem fogadja el.:/

Paradicsomot szereti nyersen, erre kijött tőle az ekcémája.Úgyhogy amit ehetne nem eszi, amit enne meg nem ehet.

Próbáld tésztára valami raguként elkészíteni.Az még úgy ahogy ,,működik" felénk néha.

Nem adok szendvicshez, úgy sem eszi meg. A sült répát viszont zabálja. Küldök egy blog címet ott vannak jó ötletek, szerintem gyerekkorban nem nagyon eszik senki zöldséget a szendvicshez.

[link]

Még egy tipp:

1. Turmixold össze a zöldségeket.

2. Kóstold meg.

3. Ha nem elég édes, picit cukrozd, ha nem elég sós, picit sózd. Addig keverd...amíg számodra is jó ízű nem lesz.

4. Kínáld neki kiskanállal. És NE TEDD HOZZÁ: - Edd meg picim, ez finom zöldség! - Nem kell azt neki tudnia, mit eszik.

Ha így sem eszi, kiköpi, vagy meg se kóstolja... akkor vizsgáld felül önmagad!

Ne vagy-e túlságosan engedékeny vele szemben. (Csak hogy ne sírjon, ne nyafogjon, csak hogy éhen ne maradjon.)

Indokom: Elég gyakori manapság (tapasztalom), hogy amikor már kezd éledezni benne az ego... vagyis rájön arra, hogy sírással, toporzékolással a "földre képes kényszeríteni" a szülőt, no akkor meg is teszi.

Miért? Mert minden pici (még) maximálisan egoista. Észrevette maga körül a VILÁGot, s most azt hiszi, minden és Mindenki(!) körülötte forog. És ezt a tudatot még csak erősíti az, amikor a család, rokonok körbeveszik és imádattal bámulják, hogy milyen kis ügyes, milyen kis aranyos, milyen kis cukorfalat... Ami igaz is.

De... ez a nagyfokú körülrajongás... pont ez erősíti meg piciny tudatában, hogy mintha Mindenki körülötte forogna. És Ő magát érzi a középpontban. Ami szintén igaz is.

Viszont nem egészséges!

Hagyni kell a gyerkőcöt időnként főni a saját levében, ha megmakacsolja magát!

Mondod neki: - Itt a vacsora! - ÉS NEM ENGEDSZ az AKARATÁNAK! Hogy Ő válogasson kedvére... ezt igen, azt meg nem... vagy ha egyáltalán nem eszik, akkor szevasz... mehetsz a dolgodra. (Nyugi, nem fog éhen halni!)

Mondom NEM állandóan, hanem időnként. És fokozatosan egyre többször. És amikor kezdi belátni, hogy minden sírás, toporzékolás, minden ellenkezés már-már hasztalan próbálkozás a részéről, akkor Te magad is látni fogod, hogy a helyes az, ha egy családban

NEM a FAROK csóválja a KUTYÁT!

Mert Te vagy a "kutya", sőt a falkavezér!!!! Ezt KELL éreznie a gyerkőcnek. Mert már 1,5 évesen is van annyi sütnivalója, hogy erre magától is, azaz általad rájöjjön. Ez (is) nevelés.

Szóval csak így lehet rávezetni (ránevelni) a picit, hogy nem AZ VAN mindig, amit Ő akar, hanem (fontos kérdésekben) AZ VAN, amit a szülő (a Főnök), a "falkavezér" mond, vagyis cselekszik. És előbb-utóbb megszokja... persze nem két nap alatt... addig még jó-néhányszor elő fogja adni a sértett, kiszolgáltatott és szerencsétlen "vesztes" szerepét. Erre kell számítani. Sőt arra is, hogy Téged egy kegyetlen szülőnek fognak tartani rokonaid. Mert hogy megríkatod a picit. Szabályos kínzásnak fog eleinte hatni. De Te ne torpanj meg és ne hallgass senkire.

Ha finom az a kaja... meg fogja előbb-utóbb enni. Legfeljebb ez ebédet majd vacsorára. És lassanként megtanulja azt is: - Te vagy a falkavezér! S nem pedig Ő a kiskirály! -

Nem szabad, hogy a pici azt érezze, hogy Te félsz tőle. Mármint a sírásától, nyekergésétől, hisztijétől. Szemed se rezzenjen.

Az a gyerek később sem fogja tisztelni azt az Anyját/Apját, aki Tőle fél.

Nagy-nagy türelem kell hozzá. De megéri.

Végül:

Amikor kettő féle (mondjuk desszertet) kínálsz felé, akkor gyakoroltathatod vele a saját akaratának fejlődését. Mert azt mondod neki:

- Itt van Ez, meg itt van Az. Válassz, melyiket kéred? - és hagyod, hogy Ő válasszon, Ő döntsön. De mindig csak azt adjad neki oda a kettőből. Így eléred azt, hogy saját maga is érezhesse a szabad döntés lehetőségét. Mert hát amikor választ... azt Ő AKARTA és NEM TE tukmáltad belé...

Az ERŐ legyen Veled!