Másnak is ilyen "nehéz" anyának lenni?

Rendben ez így nem jó , de az mennyire konstruktív ha elhagyná és 100% ban magàra maradna??! És nagy eséllyel anyagilag is rosszabb lenne. Ne legyünk álszentek mindenki pénzből él.

Inkább megjavítani kellene a helyzetet próbából hagyd ott rá, ha tényleg jó apa el fog boldogulni vele. És ha bevàlik lehet növelni az időt.

Ne kérleld meg nyafogás hanem jelentsd ki és hagyd ott a gyereket vele. Nem egy idegenre bízod hanem az apjára szóval nyugi.

"...de nem ereszt sehova gyerek nélkül."

Fogod magad, és elmész a gyerek nélkül. Ennyi.

"Cseled szerep? Bocs de anyaszerep"

Bocs, de el vagy tévedve. A gyerekkel foglalkozni, a gyereket nevelni, ellátni, mindent megtenni érte, mindent amit tudsz megadni neki (nem csak anyagilag), az az anyaszerep. És a FÉRFI RÉSZÉRŐL ugyanez kéne legyen az apaszerep.

Az, hogy egyedül csinálsz mindent a gyerek körül, egyedül csinálsz mindent otthon is, meg ne adj'isten még a semmirekellő "uradat" is körbeugrálod, az nem anyaszerep. Cserébe 1-2 órát kegyeskedik játszani a saját gyerekével, de azt is csak úgy, ha te is ott vagy, az kizárt hogy kettesben maradjon vele, és nála ennyiben kimerül a gyereknevelés...és van aki szerint ez rendben van, hát sajnálom, őszintén.

Plusz amit írsz, abból az jön le, hogy azért te is örülnél, ha ez kicsit máshogy lenne nálatok, csak úgy vagy vele, hogy még mindig jobb így, mint egyedül, elsősorban az anyagiak miatt.

Lelövöm a poént, ennek úgy kéne működnie, hogy teljes értékű szülők vagytok mindketten, nem úgy, hogy belenyugszol egy helyzetbe azért, mert végül is lehetne rosszabb is. De nyilván ez a te dolgod, ha neked oké, akkor oké. A kérdezőnek meg nem az, különben nem írt volna ki kérdést.

Kedves 34. Nem csak azok a vegletek léteznek ám amit te írsz, és a munkamegosztás is lehet magasabb fokú szerveződés, mint a szigorú fifti-fifti. És hányszor mentegetjuk azokat a nőket akik végül kiderül hogy nem olyan anyatisok, de egy férfinél nem lehetünk elnézőek hogy nem érzi magát kompetensnek a kisgyerekkel?

Rosszul jött le neked az írásom, szerencsére nagyon nem az anyagiakon múlik hogy együtt a családom, hanem a jó kapcsolatunkon. Ettől még jó lenne néha ha kikapcsolodhatnek, álmodozni meg arról is szoktam hogy kapok a Roxfortbol levelet :D pont mivel van saját egzisztenciát arra is szoktam gondolni, hogy a munkahelyen is voltak szar időszakok, és ott még az sem vigasztalt hogy de olyan cukik a gyerekek.

És ők szeretik az apjukat ugyan melyik férfi szeretné őket jobban később? Vagy aki a valast javasolja az szerint találhat "jobbat" a kérdező? Mert szerintem annyi energiából inkább dolgozzon a mostani kapcsolatan.

Kedves #35

"a munkamegosztás is lehet magasabb fokú szerveződés, mint a szigorú fifti-fifti"

Persze hogy lehet, én pl. most itthon vagyok a 9 hónapos lányunkkal, így több házimunkát végzek, ez teljesen rendben van. És nálunk is vannak olyan dolgok, amiket egyikünk nem szívesen csinál, a férjemet még sosem láttam felmosni 10 év alatt, illetve 2 kezemen megszámolom, hányszor főzött, cserébe mindig ő porszívóz, mert azt meg pl. én utálok, és így tovább. De a gyerek az más, őt ketten vállalták, és márpedig szerintem nincs rendben az, hogy "figyi, te csinálod a teendők 98%-át, én meg néha játszom vele, oké?" Max akkor, ha ezt előre leszögezték.

Ha bármelyik fél nem érzi magát kompetensnek, akkor 3 választás van: vagy az, ami a kérdezőéknél is, hogy az egyik fél csinál mindent, és nincs is ezzel baj, HA neki megfelel - vagy az, hogy nem vállalnak gyereket - vagy pedig az, hogy mindketten keresnek másvalakit. És nekem azt ne magyarázza meg senki, hogy aki nem tud mit kezdeni a saját gyerekével, legyen akár nő vagy férfi, arról nem volt már a gyerek előtt is 100%-ban megmondható, hogy ilyen lesz, mert ez bullshit. Azért ha x évig együtt vagy, pláne együtt is élsz valakivel, akkor ennyi idő alatt kialakul róla benned egy tök reális kép, hogy milyen lesz szülőnek.

"Ettől még jó lenne néha ha kikapcsolodhatnek, álmodozni meg arról is szoktam hogy kapok a Roxfortbol levelet"

Persze, csak azért a kettő nem ugyanaz, kikapcsolódni vágyni néha teljesen reális, és ha a férjed megteheti, hogy pl. pár órára lelép, akkor úgy kéne működnie, hogy te is megteheted, másképp nem fair. A gyerek nem a tiéd, hanem kettőtöké, és a te nyugalmad, kiegyensúlyozottságod sem kevésbé fontos, mint az övé.

"És ők szeretik az apjukat ugyan melyik férfi szeretné őket jobban később? Vagy aki a valast javasolja az szerint találhat "jobbat" a kérdező? Mert szerintem annyi energiából inkább dolgozzon a mostani kapcsolatan."

Csak és kizárólag a gyerek(ek) miatt beáldozni magad és együtt maradni valakivel a létező legnagyobb hiba, hidd el, a gyerek is érezni fogja, hogy valami nem oké, előbb vagy utóbb. És keményen rányomja a bélyegét az ő lelki világára is a szülei rossz kapcsolata. Mondom ezt úgy, hogy én egy szóval sem mondtam neki olyat, hogy váljon el, de a párjának itt alapjaiban kéne megváltoznia, és ahhoz nem elég, ha a kérdező "dolgozik" ezen. Ebben a fasziban egyáltalán nincs meg az igény arra, hogy a gyerekével foglalkozzon, néha játszik vele, hogy letudja a "kötelezőt", de ennyi - nekem ez jön le. És azt is csak úgy, hogy legyen ott anya is... Ha ez 2,5 éve így megy, akkor jó eséllyel így is fog maradni, akkor is, ha a kérdező fejreáll.

(#34)

Egy dal ugrott be erről... "Álmodj királylány..."

Férfi vagyok, 3 fiam van (bár a nemük igazából irreleváns). A születésüktől fogva kiveszem a részem a nevelésükben ellátásukban. 1 éves korukig mindhármat én fürdettem minden esete. Már nagyobbacskák, de a nejem rendszeresen eljár anyósommal wellnessezni 3 napokra és ez abszolút belefér. Mikor látom, hogy kivan én küldöm el kikapcsolódni. Szerintem ez így normális.