Másnak is ilyen "nehéz" anyának lenni?
Van egy 2.5 éves kislányom. Mióta megszületett, csak vele vagyok, max pár órát voltam nélküle.
Apja segit amit tud, vagyis amit akar, de nem nagyon akar kettesben lenni a gyerekkel. Jatszik vele ha én is ott vagyok, szeretik egymást, de nem ereszt sehova gyerek nélkül.
Szüleim meghaltak, az ő családja 1-2 kivételes alkalmon kivül nem vigyáz rá sosem.
Napi 24 ben a gyerek, háztartás. Ennyi az életem. Bölcsibe nincs hely ezért dolgozni nem tudok visszamenni.
Probalok mindent megadni neki ami csak ez erőből kitelik, tanitom, szeretem, foglalkozok vele. (Szobatiszta, folyekonyan beszél).
De ugy érzem pszichikailag lassan belerokkanok. És ez csak egy néma segélykiáltás, mert akinek ezt elmondom hülyének néz. Egy anyának ez a dolga ne piccsogjak magamnak szültem.
Lehet. De ha ez a normális akkor én meg egy anyaságból elégtelen szar vagyok...
Nem, nem ez a normális. Egy ekkora gyerekkel apának simán el kell tudnia lennie.
Én mindhárom gyerek másfél éves korában úgy éreztem, megmakkanok a 24 órás anyaságban. Akkor anyósom elvitte őket egy ottalvós hétvégére. Életet mentett mindhárom esetben.
Az apja miért nem akar kettesben lenni a kislánnyal?
Elmondtad neki, hogy néha neked is szükséged lenne egy kis kikapcsolódásra és feltöltődésre a gyerek nélkül?
Szerintem nem vagy elégtelen anyaságból, de szükséged lenne egy kis feltöltődésre. És mivel írtad, hogy nincs nagyon aki vigyázna a kicsire, beszéld meg a pároddal, hogy ez így neked nem jó.
Nem vagyok apa csak 24 vagyok, de ha a feleségem ezt érezné mindent megtennék, hogy legalább pár órára tudjon szabad lenni. Nem minden gyerek van el az apjával, végülis az anya neveli javarészt, sok embernél hallottam h sir a gyerek ha sokáig távol van az anyja de szoktatni kell nincs mese.
Remélem ha oviba megy akkor kicsit kimész ebből az állapotból, kitartást!
Nem tudom miért nem akar vele kettesben lenni, teljesen jól elvannak amúgy, de ha menni akar boltba vele akkor sem viszi magával.
Valahogy ugy van vele én vagyok az anyja én dolgom minden. Szerintem ezt látta a saját családjában. Ha valahova véletlen elmennék akkor duzzog, veszekszik. Egyébként jol elvagyunk csak ez a része ilyen fura.
A védőnő nem opcio, kb 1.5 éve nem láttam, na jo egyszer a 2 éves vizsgálaton.
Oviba szeptemberben megy a picur. Tudom már csak addig kell kibirnom, de még nagyon távolinak tűnik.
Igazábol a kiscsajt imádja. Bár mióta belépett a hisztis korszakba elég nehezen viseli a hisztizést.
Ő azt gondolja ez a normális, egy anyának ez a dolga.
Pl éjjel ha felkel valamiért a kislány és ő hallja meg hamarabb akkor megbök menjek nézzem meg mi a baj.
Ha apa nem tudja/meri egyedül vállalni a kicsit, kerítsetek egy bébiszittert. Egy-két órára el kell tudj menni otthonról, legalább néha, ha akarsz. Barátnőd, régi munkatársad nincs, akit be lehetne vonni? Persze most a járvány miatt minden nehezebb, de talán találhatsz olyat, aki már túl van a covidon.
Egy bébicsősz azért is kellene, mert ezek szerint kettesben se voltatok a férjeddel, mióta a kislány megszületett, legfeljebb amíg a kicsi aludt.
Az unokám egy éves. A lányomék már pár hetes korában is igényelték néha, hogy ha nem is mennek el otthonról, legalább a másik szobába húzódhassanak át kicsit filmet nézni vagy beszélgetni, amig én ott vagyok. Neked meg 0-24-ben teljes műszakod van két és fél éve....
Teljesen érthető, ha mostanra eleged van. Ettől még nagyon jó anyuka vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!