Másnak is ilyen "nehéz" anyának lenni?

Mindenképpen el kellene mondanod ezeket a dolgokat a párodnak. Olyan nincs hogy nem akar a gyerekkel kettesben maradni, hiszen 50%-ban az övé. Talán ha elmondanád neki hogy milyen rosszul vagy akkor megértőbb lenne.

Persze az anyaság így is nehéz, tapasztalatból mondom. Kislányom 4 éves, kisfiam 4 hónapos. Most hogy nincs ovi a lányom is itthon van, így vele is sokat kell lennem. Miután a párom hazaér a munkából sok időt tölt a gyerekekkel, ami nekem óriási segítség, ilyenkor végre van időm magamra is.

Szerintem nagyon kevesen vannak ilyen szinten segítség nélkül, mint te. Akik osztják az észt, legtöbbször el se tudják képzelni milyen lehet ha 2,5 evig sosincs egy fél napod amikor nem kell fél szemmel a gyerekre figyelned. Ez elég XXI századi dolog amugy, régen nem voltak így elszigetelődve a családok...

Szóval hát én megértelek, szerintem nem az anyasaggal van problémád, csak kimerultel idegileg ... Remélem az új élethelyzet szeptembertől majd segít ezen. Addig is: közeleg a tavasz onnantól is könnyebb lesz.

Ez nem normális, hogy a gyereked apja nem tudja felfogni, hogy neked is kell idő a feltöltődésre. Az sem normális, hogy bármikor felsír a kislány, téged bököd, hogy menjél át hozzá. Gondolom ö sem dolgozik heti 7 napot. Amikor nem dolgozik reggel, akkor simán át tudna menni ö. Azzal, hogy azt mondja, hogy ez a te dolgod, hát köszi, a gyereket ketten csináltátok, ketten akartátok, ö ugyanannyira a szülője, mint amennyire te. A kislány már elég nagy, hogy el tudja vinni magával bevásárolni, vagy igazából bárhova. Ezt, egy miért nem marad vele kettesben, nem tudom felfogni, talán könnyebb neki ezt mondania, esetleg fél, hogy ha egyszer bevállalja, akkor többször ráhagyod?

A hozzászólásom most következő része nem a kérdésedre válasz, először le sem akartam írni, de oké, mégiscsak leírom. Azért, hogy lásd, nem normális a férjed hozzáállása. Szóval a kisfiúnk másfél éves. Az apja az elejétől fogva kivette a részét, sőt, majdnem, hogy többet csinált a gyerek körül, mint én, persze ha a szoptatást nem számítjuk. Ès nemcsak a gyerek körül, a háztartásban is ugyanúgy mindent megcsinál, ahogy én. Ha kell, takarít. Főzni is kb felesben főzünk. Van egy hobbim, ami heti kétszer két órás elfoglaltság, délutánonként, miután a férjem hazaért a munkából. Természetesen a gyerek nélkül megyek. Hétvégente pár órára találkozom a barátnőmmel, általában a gyermekem nélkül. Ès nekünk sincsenek nagyszülők akik segítenek, a férjem van, én, meg a gyerek. Bébiszitterünk sincs. Bölcsibe sem jár.

Nem leszek most népszerű, de azt gondolom, te is elrontottad. Az elején kellett volna azonnal máshogy csinálni.

Szia! Ez a magadnak szülsz szöveg akkora hülyeség, jelentése: ha magadra hagynak, akkor bizony csak te leszel ott a gyereknek. De ennek ma már nem így kell lennie, apja is foglalkozzon vele például.

Teljesen érthető, hogy szükséged lenne felnőtt társaságra, értelmes párbeszédekre, felnőtt impulzusokra is. Járj el otthonról, addig vagy párod, vagy bébiszitter alkalmanként, ha van rá keret. (Közös program nektek is jót tenne, elvégre nem csak szülők, hanem nő és férfi is vagytok.). Én nem csodálom, hogy akik 3 vagy még több évig vannak otthon a gyerekkel, meggágyulnak, nem egészséges.

A tízmillió gyereknevelési szakértő országa vagyunk, szakérteni mindenki tud, ne foglalkozz a számodra lényegesek véleményén túl másokkal. Az idősebb generáció meg még másban nő fel, lehet meg se értik, nekik még ez volt a természetes, abban nem érdemes vitázni.

Nincs gyerekem, de le a kalappal előtted! 2 éve napi 24 órában nyomod, ez nem semmi! Én már pár hét után sikítófrászt kaptam volna. Nekünk csak egy közös kutyánk van akit én sétáltatok általában, de néha meg kell kérjem a párom hogy menjen már most ő, mert nekem nincs türelmem az ebhez, vagy beteg vagyok stb. Nyilván nem lehet összehasonlítani, egy gyerek ennél 100x nagyobb feladat.

Szóval a férjed kicsit felelősségteljesebb lehetne. Mi lesz ha kistesó lesz, vagy lebetegszel?