Miért ekkora baj az, hogy főzni próbáltam?18

Az én anyám is ilyen volt, csak akkor még nem volt gyakorikerdesek hogy megkérdezhessem hogy ez okés e. Így aztán simán bevettem hogy neki van igaza, mindig csak leszólt mindenért. Most ott tattok, hogy konkrétan mindenre alkalmatlannak tartom magam, munkahelyeimről is kirúgtak a bénaságaimért.

Egyet viszont megfogadtam! Én nem csinálom ezt a gyerekeimmel. Tegnap este a kissiskolás fiam főzött magának pasta carbonarat. Már csak akkor mondta el amikor jóllakott. Nagyon megdicsértem érte hogy egyedül tud főzni magának.

Pedig gondolhatod hogy nézett ki utána a konyha. :))

De szerintem a próbálkozásaikat nagyon kell becsülni.

(Nem pazarlás a mikró, főleg ha kis adagot főzöl, simán lehet hatékonyabb is, mint a gáztűzhely. Nem beszélve arról, ha palackos a tűzhely, ami még drágább. Tehát egy adag ételt lehet, hogy még olcsóbban is főzöl meg a mikróban. Ez engem is meglepett, az az oka, hogy a gáztűzhelyen nagyon sok a hőveszteség, kis hatékonysággal melegíted az edényt.)

Kérdező, anyukádnak valamilyen lelki baja van. Ne vedd magadra. Ha az élet más területein is így viselkedik, akkor próbálj meg minél hamarabb elköltözni. Ha viszont csak a konyha a neuralgikus pont a számára, amúgy normális, akkor próbáld úgy intézni a dolgokat, hogy elviselhető legyen, de akkor nem rohannék albérletet nézni, ennyi rigolyát még el lehet tűrni - csak tudatosítsd magadban, hogy ez csak rigolya, nem veled van a baj.

Muszáj elmesélnem, hogy egyszer majdnem felgyújtottam a lakást 9 évesen, amikor egyedül akartam lecsót készíteni. Azt csesztem el, hogy odatettem az olajat hevülni, közben mérnöki precizitással tisztítottam és aprítottam a zöldséget. Az olaj meg azonnal kigyulladt, amint belezúdítottam 2 marék hagymát. Kb a homlokomig ért a láng 🤣

Elzártam a gázt és a legnagyobb fedővel letakartam az edényt, mert azt már tudtam, hogy az égéshez oxigén kell és olajra meg elektromos tűzre SOHA nem öntünk vizet. Így is bazi nagy volt a füst és nem lettem megdicsérve a konyharuha égett sarka miatt, de különösebben le sem szidott anyám, csak a szag bosszantotta, ami többórányi szellőztetés után is megvolt még. Ha sosem hibázunk, sosem tanulunk, ezért muszáj hagyni tapasztalatokat szerezni a gyereket, a konyhában is. Persze tudnia kell előbb biztonsági alapdolgokat, de ezen túlmenően szerintem inkább otthon, biztonságos környezetben menjen a gyakorlás, mint "élesben".

Sosem értettem a mindent tiltó szülőket, akik máról holnapra elvárják, hogy akkor mostantól tudjon mindent a gyerek, bár sosem volt alkalma kipróbálni, gyakorolni. Ezt mégis hogy gondolják..? Az enyém is ilyen volt, de én sem hagytam magam, és olyankor ügyködtem, ha nem volt otthon. Máskülönben csak a szájhúzgálás meg a gúnyolódás ment részéről, hogy ezt hogy fogom, azt hogy kavarom, stb. - mindezt úgy, hogy sütni egyáltalán nem tudott, és a tejbegrízében is öklömnyi csomók voltak, tehát nem is tudom, milyen műhelytitkokat féltett tőlem. 😂

#13 voltam

Nem ugyanaz az anyánk véletlenül?

Az enyém is ugyanezt csinálta egész életemben, valahányszor segíteni akartam neki, minden apró dolog miatt elkezdett ordibálni és el lettem zavarva. Mindig is furának éreztem, amikor az osztálytársaim meg barátaim mesélték, hogy otthon csomószor segítenek az anyukájuknak a főzésben, az én anyám meg már amiatt torka szakadtából üvöltött velem, ha elkezdtem megpucolni egy zöldséget és egy darab héj nem a kukába pottyant és emiatt semmit nem csinálhattam, mert mindig azt mondta, ha én ott vagyok, miközben főz, csak hátráltatom, meg nagyobb bajt csinálok, mint amit segítenék. Ja és néhányszor azt is hozzátette, hogy már egyből elrontja, amit épp csinált, ha csak meglát engem, mert már a puszta látványommal irritálom. Emiatt idősebb koromra se tanultam meg az alapokat (nem csak a főzést tekintva) és amikor nagy ritkán megpróbáltam valamit sütni vagy főzni, meg se mertem kérdezni tőle, mert csak ordibálás lett volna a vége, a receptekben meg nem mindig volt olyan részletességgel leírva minden, hogy egy hozzám hasonló idióta is megértse, ezért volt, hogy rosszul sikerültek a fogásaim, aminek megint csak veszekedés lett a vége. Végül 21 évesen kezdtem főzni, amikor összeköltöztem a barátommal. Ha valami nem volt világos, a nővéremet kérdeztem meg és érdekes mód a legtöbb kaja elsőre is jól sikerült és meg is lepődtem, amikor realizáltam, nem olyan fú de nehéz a főzés, csak anyám állította be úgy, mintha olyan bonyolult lenne megsütni pl. egy fasirtot, hogy az meghaladja az én képességeimet. Amúgy azóta megtanultam pár fogást elég jól elkészíteni és a családban mindenki, aki evett a kajáimból, azt mondja, nagyon jól főzök, csak anyám az, aki a mai napig azt mondja mindenre, amit csinálok, hogy undorító, meg hogy már a szagától is hányingere lesz, meg ilyesmik, mert sok dolgot máshogy csinálok, mint ő, pl. más fűszereket használok, meg vele ellentétben nem hagyok rajta óriási hájdarabokat a húsokon, meg ilyenek és szerintem fáj neki, hogy engem dicsérnek.

23L

"Sosem értettem a mindent tiltó szülőket, akik máról holnapra elvárják, hogy akkor mostantól tudjon mindent a gyerek, bár sosem volt alkalma kipróbálni, gyakorolni. Ezt mégis hogy gondolják..? Az enyém is ilyen volt, de én sem hagytam magam, és olyankor ügyködtem, ha nem volt otthon. Máskülönben csak a szájhúzgálás meg a gúnyolódás ment részéről, hogy ezt hogy fogom, azt hogy kavarom, stb." Jó a sztorid.

Nekem apám volt ilyen. Szeretett főzni-sütni viszont rajtunk élte ki magát frusztráció szinten.

Bármit csináltam a konyhában odajött és gúnyolt. Teljesen beteg dolgokat feltételezett rólam, pl egyszer hazalátogattam és teflonsperenyőt hazsnáltam erre ordítani kezdett hogy én biztosan BE AKAROM TENNI A SÜTŐBE a serpenyőt 220 fokon. Lövésem sincsen honnan vette, a sütő nem volt bekapcsolva sem.

Szerintem ezek a szülők azt élik ki a gyerekeiken amit ők kaptak anno gyerekként.

Ja és apám folyamatosan alázott, gyerekkorom óta, szinte mindenben, aztán tiniként nulla önbizalommal azt kellett hallgatnom, hogy bezzeg xx lánya nem balfsz mint én. Elnézést, csak a válaszok hatására előjöttek az emlékek. :/

Igeeen, kedves #30 ez is megvolt, hogy az ismerősök - szerintem is - sokkal önàllóbb és talpraesettebb gyerekei voltak a bezzeg-gyerekek, akik nem balfaszok, szerencsétlenek, stb.

Mert bátorították és hagyták tanulni, gyakorolni őket... ezt sosem fogják belátni az ilyen frusztrált idióta szülők. A sajátomnak nem ilyen mintája volt. Nagyim tüneményesen hagyta anyámat ellenni a kis világában, aki aztán asszonyként kezdett bénázni, és aztán puffogott rám is.

Egyszer a szerinte túl szép és finom tortámról nem hitte el, hogy nem cukrászdából van és "csak úgy" sütöttem, mert sok tejszínünk volt. 🤷🏻‍♀️

El kell engedni ezeket, mi tanultunk belőle, a kérdező is fog, mert érzi, hogy ez nem normális dolog.