Huszonévesen ha visszagondolsz a szüleid huszas éveire (amikor születtél), mi a véleményed róluk? (Életstílus, életfelfogás, és hasonlókra gondolok.) Nem kiábrándító?

"Egyszerű alkalmazottak voltak, kis lepukkant tanácsi lakásban (abszolút nem volt igényük a jobb életszínvonalra) "

- ezt nem biztos, hogy jól látod...

Nem volt könnyű a lakáskérdés, ahogy ma sem az.

Mi is szegények voltunk, kis tanácsiban éltünk, szeretetben, békében. Mindig, most is, könnybelábad a szemem, ha rájuk gondolok. Tisztességes, becsületes emberek voltak. A szívemben élnek.

Azt hiszem, ezt neked írta Mark Twain:

"Tizennégy éves koromban apám annyira ostoba volt, hogy alig bírtam ki a társaságában. Mire huszonegy éves lettem, csodálkozva láttam, mennyit fejlődött hét év alatt."

Hát az én szüleim nagyon menők voltak, rengeteget buliztak, kivoltak gyúrva csinosak stb voltak, nagyon jó körökben mozogtak és olyan történeteket meséltek hogy huha 😃lehet nem jártak egyetemre mert mind a ketten 14 éves koruk óta dolgoztak de anyukám pl mindenhez IS ért és ő nem elégedett meg a sz*rral meg a száraz kenyérrel soha mai napig mindent megtesz a jobb életért még akkor is ha apukám már régóta nincs közöttünk.

Én mindig azt mondom hogy bárcsak én is akkor lehetettem volna huszon éves mint ők..

Én anyukám is 55 éves apukám pedig 56 lenne szóval nem hiszem hogy ezeket rálehet fogni a generációra, aki több akart lenni az nagy eséllyel az is lett :)

13# voltam :)

Az en szuleim eleg menok voltak es most is azok. Anyam mar fiatalon a vallalkozasat epitette, azt mondta, egyszer elment dolgozni alkalmazottnak valahova, de par nap utan felmondott, amikor be akartak hivni egy olyan nap, amikor o nem tudott volna menni :) A vallalkozas azota is mukodik, tobb mint 20 eve. Apukam meg eleg jo karriert futott be, annyit keres egy honap alatt, mint mas egy ev alatt. Bar most (mar?) nem dolgozik a Covid miatt, de vett jo par lakast az elmult evekben, azokbol van bevetele. A regi kepeik kulturaltak, ha van is alkohol, az altalaban bor / pezsgo a megfelelo poharbol, de egyeblent atlagos fiatalokat kell elkepzelni, nem kiskosztumos burzsujokat. De egyikuk sem volt ilyen zullott igenytelen arc. Bar en pl dohanyzom, de ha fenykepezkedesre kerul a sor, azert leteszem a cigit, ne azzal fotozzanak mar.

En siman szoba allnek a szuleimmel, ha velem egykoru idegenek lennenek, mert viccesek, intelligensek, celtudatosak, normalisak, stb.

Mikor születtem, Anyu 24 volt és van egy 4 évvel idősebb nővérem. Szocpollal volt lakásuk, dolgoztak becsülettel, Anyu 16 éves kora óta azon kívül, amikor velünk volt, de mi voltunk bölcsisek is, szóval hamar visszament.

Mentünk évente nyaralni, mindig volt kocsink. Nem voltunk gazdagok, de normálisan, szépen éltünk négyen, panelban, két szobában. 13 voltam, mikor házunk lett és saját külön szobánk.

Szerintem ez hatalmas teljesítmény, le a kalappal előttük!

Okosabb vagyok náluk? Igen. Lenézem emiatt őket? Kicsit se.

A hibáik ellenére felneveltek két gyereket, megteremtettek mindent, amire vágytak. Milyen jogon jönnék én ahhoz, hogy bíráljam azt, hogy nekik mi volt elég?

Amikor születtem, anyám 26, apám 46 volt. Anyám 20 évesen a pénze miatt ment hozzá apámhoz. Szánalmas aranyásó.

Ahogy beütött a 2008-as válság, mindenünk odalett, hirtelen megutálták egymást. Milyen véletlen. De hátha egy második gyerek megmenti a házasságot, ha 36 és 56 évesen megcsinálják. Ja, 2 hónapig csinált valamit. Aztán elváltak. De azért együtt laktak még 9 évig, mert szadisták és egymást ölték konkrétan, miközben 2 gyerek idegét szétcseszték. Állandó háborús övezet volt otthon, rosszabb mint a keleti frontonal a második világháborúban. Elcseszték a gyerekkorom. 21f