Huszonévesen ha visszagondolsz a szüleid huszas éveire (amikor születtél), mi a véleményed róluk? (Életstílus, életfelfogás, és hasonlókra gondolok.) Nem kiábrándító?

Félre ne értsétek, boldog gyerekkorom volt, és mindig is jóban voltam a szüleimmel.

Viszont így huszonévesen visszagondolva, hogy Ők hogy éltek ennyi idősen... nagyon kiábrándító, ha akkor felnőttként találkoztunk volna, szóba se álltam volna velük :)

Egyszerű alkalmazottak voltak, kis lepukkant tanácsi lakásban (abszolút nem volt igényük a jobb életszínvonalra), és a fényképeket elnézve, elég lecsúszott, züllött barátaik voltak (minden képen vagy isznak, vagy cigiznek a lakásban, ahol vastagon áll a füst).

Én nem vagyok bulizós típus, sosem iszom, és csak néha cigizek), lehet azért fura...

Másrészt, nem mondom, hogy buták, de az iq szintünk között bőven van különbség (ha itthon bármit meg kell oldani, pl. kitisztítani a bojlerból a vízkövet, általában én intézem, pedig ezek az Ő idejükben is ugyan így működtek).