Apám örökségét hogyan hagyhatnám magam mögött?
Rettentő rossz mogorva kisugárzásom van ami tartanak tőlem vagy rettentő ellenszenvesnek tartanak így esélyem sincs néha arra hogy megmutassam a valódi énem. A lányok is elkerülnek emiatt mert nem vagyok szimpatikus.
Ezt apámtól örököltem. Kicsi koromban emlékszem hogy folyton nagyon csúnyán nézett de annyira hogy féltem tőle és hozzá sem mertem szólni. Mint akiben gyilkos ideg tombolna. Folyton csak néztem és nem értettem hogy miért van mindig ilyen arckifejezése és éreztem hogy olyan rossz árad belőle. Sajnos megörököltem tőle ezt a kisugárzást és a visszajelzések szerint az arckifejezésem is ilyen lett és ez nem a párkeresésben lehetetlenít el hanem sokszor az egyéb társas viszonyok kialakításában is. Nagyon de nagyon szeretnék ettől megszabadulni de nem tudom hogy tegyem. Ilyen dolgokban mi lehet a segítség? Honnan tudnék kérni? Pszichológus vagy kineziológia? Vagy más egyéb ?
Egy darabig erőltess mosolyt az arcodra. Komolyan. Egy idő után magától menni fog, de egy ideig koncentrálnod kell keményen.
A gondolataid is segíthetnek, csak tudatosnak kell lenned. Mantrázd magadban utcán, bárhol, hogy barátságos vagy, nyitott vagy, stb.
Menni fog, ha akarod.
Ezzel én is küzdök. Sokszor kerdezik, hogy mi bajod van? Rosszkedved van? Ettől falra mászok, mert nincs rosszkedvem, egyszerűen ilyen a fejem. Volt egy kollégám, aki rendszeresen kérdezte, hogy miért van rosszkedvem, aztán egyszer mondtam neki, hogy "miattad", erre meglepődött és elnézést kért. Hát sajnáltam, mert nem akart rosszat, de nekem meg tényleg ettől a kérdéstől lesz rosszkedvem végül.
Amúgy valamelyest javult a helyzet, mióta társaságban folyton erőltetem a mosolygást. De így meg volt, aki megkérdezte, hogy mi olyan vicces. Úgy látszik, nem tudok jól kijönni ebből. :)
18#. Mesélnél erről részletesen hogy mi történik egy ilyenen és mit érzel közben? Nagyon érdekel.
Ne szimpatikusak vagytok mindnyájan. Ritka amikor olyan kérdés születik ezen az oldalon ahol a kommentelők nem mennek egymásnak és nem hordják le a kérdezőt :) milyen jó csapatot hoztam össze itt ezzel a problémámmal 😊😊😁
Igen és nálam az a baj hogy rögtön magamra veszem és magamban keresem a hibát és én magamat is elkönyvelem annak amit az az illető kb érezhetett velem kapcsolatban. Bár sokszor a közvetlen környezetemben is tapasztalom ezt aztán kiderül hogy az illető nagyobb nyomorék mint én
És ilyenkor elmosolyodok magamon hogy ennek a szavára ültem fel. Ennek hittem el hogy én vagyok a rossz miközben az ő élete nagyobb romokban hever mint az enyém. Fura szokott lenni. Ezt is nagyon meg kéne tanulnom de a következő ilyen helyzetben mindig elfelejtem hogy az viselkedik így aki nem engem utál hanem saját magát és az életét. Van a munkahelyemen is egy ilyen kolléganőm. Lassan mindenkivel haragban van mert a benne dúló háborút máson éli ki más a rossz és értéktelen ő pedig a tökéletes. Csak ezzel az a gond hogy egyedül marad. Bent is már gyakorlatilag kirekesztett. Mi egy tömbbe tömörülve nevetünk beszélgetünk eszünk meg sütizünk mert néha szoktam sütni és beviszem nekik aztán megesszük :) ő meg ül a helyén egyedül és dolgozik... Látszik rajta hogy egyedül érzi magát ebben a helyzetben még ha nem is néz oda de látom rajta hogy erősen nem akar odafigyelni. Már lassan nem tud kihez odamenni beszélgetni. Sok döbbenetet kivált a többiekből amikor odamegy valakihez beszélgetni mert már nem bírja tovább hogy nem foglalkozik vele senki. Azért szokott ez ilyen döbbenetes lenni nekik mert velük is előtte szemét volt kicseszett egyfolytában velük és a semmiért gyűlölte őket. Utána odament szeretetet koldulni. Közben mindenki tudja hogy mennyire harcban áll önmagával de akkor sincs joga ahhoz hogy így bánjon velünk. Az a durva hogy külsőre nekem a legszebb nő és sajnálom hogy ilyen mert egyszer próbált közeledni felém úgy de nem akartam őt így hogy ilyen. Azóta persze megint haragban vagyunk ami ebből kifolyólag született valószínűleg. Próbált utána jóban lenni velem de nem adtam rá lehetőséget. Elengedtem magam mellett ezeket. Ha elém állna mindenféle taktika nélkül és őszintén bocsánatot kérne és elmondaná hogy miért ilyen őszintén hajlandó lenne beszélgetni önmagáról akkor másképp szerepelne. Én nyitott lennék erre őszintén érdekelne hogy milyen dolgok történtek vele amiért ilyen vad és pusztító. Érdekelne szívből tényleg mert szeretném megérteni de ez nem megy hogy azt várja hogy újra majd csendben magamban megbocsátok és úgy csinálunk mintha mi sem történt volna. Mert neki ez a szokása. Nem megbeszélni hanem csak hallgatva erről újra jópofizni. De ez így nem.működik már tovább nálam. Az első kettőnél még csak csak elnéztem magamban neki de most így a negyedik után azt gondolom meg kéne magyaráznia ezt az egészet...
Most veszem észre hogy jól elkanyarodtam és nyomom a rizsát 😂😂😂😁
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!