Itthon folyton csak a negatív dolgok érnek és ez kikészít idegileg, hogyan hagyhatnám őket figyelmen kívül inkább?

Van elég bajom amúgy is, aztán még itthon is csak a sz*rt látom meg tapasztalom folyton. Főleg az anyámtól. Egyrészt semmit se tudok vele megbeszélni normálisan, másrészt hátráltat mindenben amit szeretnék csinálni. Nem akar normálisan, szabadon elengedni sehova, nagyon lekorlátoz hogy hol, mikor és mennyi ideig lehetek. De a legjobban az zavar, hogy mindenhez teljesen negatívan áll hozzá, és folyton csak nyavajog és nyavajog, amikor nem tetszik neki valami amit csinálok akkor meg ordibál és fenyegetőzik. Ilyeneket hogy mindjárt bemegyek a szobádba és megagyallak, és elmond mindennek pl. hogy te vagy a legidiótább, leghülyébb ezen a bolygón.

Ha meg nem ilyenekről beszél, akkor meg az egészségügyi gondjaival tömi a fejemet, hogy az egyéb gondjaimon kívül had kelljen még emiatt is aggódnom.

Nem bírom már ezt a sok negatív dolgot itthon teljesen kikészít már az itthon lét. És engem meg tök ilyen élettelen negatív hozzáállású emberré nevelt az anyám, semmi életem nincs, az emberek sz*rba se vesznek, így még csak az se működhet hogy elmászkálok a barátaimmal és ez segít elfelejteni az itthoni bajokat addig.

El kéne itthonról költöznöm, mert egy ember van aki elfogad csak messze él innen, viszont ez egyelőre nekem még nem fog menni. De abban a városban élni jó lenne nekem ahol ő, amikor elmegyek oda akkor érzem magam jól.