Hölgyek/feleségek! Szoktatok a párotoknak dühötökbe olyan dolgot mondani, amit nem is úgy gondoltok és késöbb megbánjátok? Vagy ha valami negatív dolog hagyja el a szátokat a párotokra vonatkozólag, akkor azt komolyan gondoljátok?

Nyugodtan elhiheted amiket olyankor mond.

Akkor oszinte igazan az ember.

Szerintem fele fele arányban nyugodtan értelmezd úgy, hogy olyankor komolyan gondolja amit mond. Az emberből olyankor kibukik az, amit belül elnyom, és egyébként visszafog (ez az egyik fele). A másik fele pedig azért nem komoly, mert amikor az ember dühös, hajlamos a kis dolgot is felnagyítani.

Pl: egyszer hazudtál egy apróságban, kiderült. Ő ezt dühében így látja, és emiatt azt mondja: hazudsz nekem mindig! Később pedig korrigál, mert tudja hogy nem hazudsz neki mindig, csak a düh miatt akkor úgy jött ki.

Szerintem ilyenkor azért komolyan gondolja az ember, mert nem gondolkozik, hanem mondja egyből indulatból amit gondol/érez. Max utána megbánja, hogy ezt ilyen nyíltan, kőkeményen odavágta, és jön a magyarázkodás. Mi a vőlegényemmel egy-egy vita, veszekedés során sem vágunk egymás fejéhez negatív dolgokat, amiket utána megbánnánk.

Van egy ilyen mondás is, hogy minden "csak vicceltem" mögött van valami igazság.

ja,egyik füleden be, másikon ki, az a megoldás, én uracskám is ezt alkalmazza,ha indulatos vagyok, nem vág vissza soha, és egy idő után megértem, hogy nincs igazam. Nem tartom jónak ezt a zsarolás szagú "nem érzi magát nőnek melletted" ökörséget, minek érzi magát okapinak? gnunak? polipnak? szamárkórónak, vagy vasércnek? Az, hogy "ki vagyok én" egy hosszú megismerési folyamat rajzolja meg egy életen át, nem az, hogy állandóan kívülről mondogassák, vagy szüntelen a tenyéren hordozva kényeztessenek, hogy érezzem, na, ki is vagyok én. Mindenesetre, a szavaim, tetteim jobban meghatároznak, már csak ezért is érdemes önuralmat gyakorolni, és nem össze-vissza indulatosan hőbörni, akkor is, ha történetesen olyan baleset ért, hogy nőnek születtem.

[link]

"mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben "