Egy szülőnek van beleszólása a felnőtt gyereke testsúlyába?

Az is baj szerintem, hogy az általános iskolákban anno nagyon gáz testneveléstanárok voltak. Alkeszek, szakmájukhoz nem értők, csak szekálni akartak, vagy kidobós és kész. Az lenne az egyik legfontosabb, hogy már gyerekkorban megszerettetni a mozgást az emberekkel. A táplálkozás az egy külön téma, szerinntem az menthetetlen, annyi berögződés van, hogy szinte lehetetlen lenne változtatni ezen társadalmi szinten.

Nővéremnek folyamatosan beszólt apánk, az lett az eredménye, hogy még jobban elhízott tiniként, mint nemrég kiderült majdnem napi szinten piált esténként évekig! Most negyven éves, lefogyott valamennyire, apánk erre abba kötött bele.

Amúgy érdekes, sok embernek már az én testalkatom is kövérnek számít (M-L ruhákat hordok, 175 cm).

Akik azt írják itt, hogy de bizony durván kell közölni, beszólni kell azok megragadtak egy rettentően primitív szinten. Nem segíteni akarnak, csak jobban érezni magukat, fölényeskedni, fontoskodni. Nyugodjatok meg, nektek/nekem is bele lehetne szólni, akár cigi/kávé/bármilyen más életmódviteli dolog miatt. Én például éjszakázom rengeteget, borzalmasan egészségtelen. Mégsem kaptam még erre beszólást.

Én nem a kérdezőnek szóltam be, illetve nem szándékoztam. Vagy 4-5x írtam neki normális stílusban. De ez a “40 évig rosszul étkezem, biztos a pajzsmirigy miatt vagyok 120 kiló” ez borzasztóan undorító és káros hozzáállás.

Pedig én is voltam kövér! A családom vagy 15 éves koromig felváltva cs*szegetett és ámított ezekkel a dumával, hogy “ilyen a genetikánk”, “rajtunk egy üdítő is meglátszik”, a fogyókúra náluk kimerül a mai napig abban, hogy egész nap nem esznek semmit, majd este 10-kor kizabálják a hűtőt. Mióta lefogytam egészséges étrenddel és sporttal, anorexiásnak neveznek, meg hogy biztosan éheztetem magam. Ennyit számít a hozzáállás az étkezéshez. Egy ilyen lehúzó közeg egyébként is mindenért (is) be fog szólni, de te legalább elmondhatnád magadról, hogy nem ülsz fel a butaságra.