Egy szülőnek van beleszólása a felnőtt gyereke testsúlyába?
válasza:#20, az a baj, hogy a súlykérdést nagyon sokan elég "súlyosan" élik meg. Egy túlsúlyos, pláne erősen elhízott embernél elég nagy az esélye, hogy eleve szenved a súlya miatt. Hogy millió sikertelen fogyási próbálkozáson van túl. És nem te vagy az első, aki beszól neki emiatt. Lehet, hogy az előtted beszóló tíz nem is volt éppen udvarias. Érthető, ha a töke televan már vele.
És az ilyen "ponszerű" beszólogatás a legritkább esetben segít. Ez nem a komplex kezelése a helyzetnek, amire amúgy szükség lenne. Akkor sem, ha kedves meg udvarias próbálsz lenni.
A sikertelen fogyási kísérletekhez pedig nem kell pajzsmirigy-alulműködés. Elég hozzá egy kis depressziós hajlam, hogy valaki könnyen elveszítse a motivációját. Sajnos depresszióból is legalább olyan jól állunk, mint elhízásból.
válasza:#21-es, jogos!
Az mondjuk megint más kérdés, hogy aki maga nem vezeti rá a gyermekét az egészséges életmódra, mozgásra stresszlevezetésnek mondjuk a stresszevés kialakulásának megakadályozása céljából, az mit vergődik rajta, hogy elhízott a gyereke? Hiszem ő nem mutatta meg neki a helyes mintákat. Belőlük lesznek a káposztaleves diétára, csodabogyókra bepalizható elkeseredett emberek. Pedig 10 kilót nem lehetetlen leadni. Kiegyensúlyozott étrenddel és sporttal tavasz végére-nyár elejére jelentősen csökkenthető.
Az a baj, hogy világéletemben fel le csúszkált ez a 10 kiló rajtam. Idegesítő, de nehezen tartom a súlyom. Nem vagyok orvosi értelemben véve elhízott, egyszerűen csak kényelmetlen és nem áll jól. Ezt én is tudom magamról, most megint feljött szép lassan a hónapok óta tartó home office miatt, de már teszek ellene.
Ha másnál jön szóba, akkor nem zavar, férjemmel is megállapítottuk, hogy nem tett jót nekünk ez az időszak, ő is hízott egy tizest, de valamiért ha anyám említi ezt meg, akkor nagoyn fel tud idegesíteni. Úgy érzem, úgy és olyan módon mondja, ami már vájkálás az ember magánszférájában. Amikor szóltam neki, hogy hagyjon ezzel békén, akkor pedig megsértődik. Ezért tettem fel a kérdést, mert nem tudom, mások hogy kezelik ezt.
válasza: válasza:Repkednek itt a tévhitek, közben milliók nyomorodnak bele a hormonzavarokba (a legtöbben ugyanis küzdenek ezzel, és nem biztos, hogy zabál a szerencsétlen), a mentális és egyéb fizikai hatásokba. És akkor még a tulajdon családjától is belefér a gonosz szúrkapiszka.
Szólni kell, de nemcsak szólni kell, hanem elsősorban segíteni. Beszólogatni könnyű, segíteni bevásárolni, főzni, mozogni már nehezebb, az meg főleg, hogy esetleg tiszteletben tartsák, hogy miket nem ehet, ha már egyszer rászánta magát.
Ismét nem csalódtam néhány kommentet illetően, sikerült megmutatni az emberi nívót 👏
válasza:Nincs, viszont megjegyezheti, hogy "Katikám, féléve még jóval karcsúbb voltál".
Nem szabad szó nélkül hagyni azt, ha valaki hízásnak indul, ha megsértődik az illető akkor sem ;), mert egy kövér ember nem szép (a +10-ből gyakran lesz +30 is) plusz egészségtelen is.
válasza:26-os MINDENKI hormonzavar-kamuval jön. Hagyjuk már, ha annyi hormonzavaros ember lenne, mint amennyi amúgy a zabálástól kövér, az endokrinológusok csilliárdosok lennének.
Csak ciki bevallani, hogy 3 ember helyett zabál, inkább ráfogja a hormonokra. :D
válasza: válasza:28!
Igazat kell adnom 26osnak!
A magyar nép eléggé elhízott. És nagyon kis százalékban áll hormon zavar. Az egészségtelen és túlzott táplálkozás a ludas.
Emellett rengeteg olyan ember van, aki valóban hormonzavarral küzd, mégsem túlsúlyos.
Könnyebb azzal takarózni, hogy beteg vagyok, mint azzal, hogy lusta vagyok mozogni, vagy egészséges ételt készíteni...
-egy nőgyógyász-
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!