Normális az, hogy a szüleim nem fizetnek semmit az albérletbe, se az ételbe?

20, támogatják a szülei, csak nem fizetik ki helyette az albérletet. Arra kap pénzt, hogy a szükségleteit fedezze, csak azt meg ledegradálja, hogy semmire se elég. (Alig hiszem, hogy 1500 ft-ot kapna havonta, mert amit felsorolt, annyi.)

Innentől kezdve nagyon is érvényes az, hogy magának akarta...

Húha, kicsit el vagy tévedve.

Mondjuk menj dolgozni, rögtön lesz pénzed, és ne anyukádéktól várd el, hogy pumpoljanak - hiszen annyira felnőtt vagy, hogy a pasiddal együtt élsz. Akkor tudsz melózni is.

Tudod, más az, hogyha koliban/albérletben laksz egyetem alatt, meg más, ha összeköltözöl a barátoddal. Utóbbi azt jelenti, hogy felnőtt mód belevágsz egy párkapcsolatba, ahol az apanázsnak semmi helye.

Szerintem ez úgy lett volna korrekt a részedről, ha leültél volna velük megbeszélni, hogy el szeretnél költözni (direkt ezt a szót használtam, ha azt mondod nekik, hogy kell azzal könnyen megsérted őket) viszont ez nem megy egyedül, és segítséget kértél volna a továbbiakban, hogy tudják tisztán nekik mekkora anyagi terhet jelent ez a terved, és megadni nekik az esélyt, hogy azt mondják pl. én havi 30 ezer forinttal tudlak támogatni, és neked ennek fényében kellett volna döntésre jutni, és így később nem ér meglepetés.

Ezzel még nem vagy elkésve, le kell ülni és megbeszélni velük ha ilyen igényeid vannak.

Én azt gondolom ez mellett, hogy az teljesen normális, ha ennyi idősen külön akarsz élni, de kreált problémák mögé bújva gyerekes. A valódi megoldás az lett volna az eredeti problémára, hogy leülsz velük és tisztázod, hogy 1 embernél laksz a többit pedig látogatod, vagy, pl. egy heti váltást ami neked sem olyan megterhelő, ennyit egy kollégiumos diák is utazik. Ismétlem magával a külön lakással gondolatával nincs baj, de azért nem kell kényszermegoldásként előadni mert ez nem az.

A kanod nem tud eltartani?

Vagy hogy gondoltad NAGYLÁNYt játszol hogy összeköltöztél egy szerencsétlennel és most a szüleid pénzeljék a bakodat meg téged?

Tudod KISLÁNY ha egyedül élsz a pasikáddal onnantól kezdve ne várj támogatást, felnőttet játszol akkor viseld következményeit.

Tudom szar szülő vagyok, de szerintem az a normális ha én biztosítok: ételt, lakhatást, minimális igényekre elég pénzt mint tanulás, higiénia, ruhák.

Ha albérlet kell meg külön élet, akkor oké, de azért a szülői kötelességen bőven túl mutat, hogy ezt én álljam.

Szeretnék neki majd segíteni önerővel házvásárlásnál vagy pl. a törlesztőbe belefizetni ÖNKÉNTESEN A SZÜLŐI KÖTELESSÉGEN FELÜL mert a lányom, azt akarom, hogy jó legyen neki, szoktam adni pénzt is ha megszorul vagy csak úgy néha pluszban.

De az a pofátlanság teteje, hogy ő dönti el, hogy én mennyi pénzt tudnék adni, meg nekem kellene állnom az albérletet, rezsit, kaját. Lehet, nem is állok olyan jól mint a gyereknek mutatom, vagy le sem merem írni, hogy nekem is lehet célom, álmom amire pénzt gyűjtök. Van itthon szobája, a hűtőben kaja, fűtés, áram, melegvíz a házban, ha elég felnőtt albérlethez legyen elég felnőtt az ebből fakadó költségekhez is. Ebben is szívesen segítek ha megszorul de a folyamatos pénzelés azért nevetséges.

A megoldás pedig nem ez lett volna, hanem az őszinteség, anya nálad páros héten vagyok, apa nálad páratlanon vagy anya nálad lakok, apa nálad töltöm a hétvégéket. A barátjával pedig nincs összenőve néha napján kibírnak egy-egy éjszakát külön és akkor máris 1 hellyel kevesebbhez kell menni, délután meg egy-egy órát benéz oda is a szülőkhöz, akik bérmennyire szeretnek téged elhiheted, hogy a fiúkat hiányolták nem téged.