Normális az, hogy a szüleim nem fizetnek semmit az albérletbe, se az ételbe?

Sziasztok!

22 éves egyetemista, elvált szülők lánya vagyok.

A barátommal együtt vagyunk 5 éve és nagyon szeretjük egymást. Nagton nehéz helyzetben voltunk az utóbbi időben, amiért lassan egy éve összeköltöztünk, kibéreltünk egy lakást. Sajnos nem tudtuk úgy élni, hogy 3 naponta mentünk vagy édesapámékhoz, vagy édesanyhoz, vagy az ő szüleihez. A kocsiban volt majdnem a ruhás szekrényünk, táskákban tartottuk a ruháinkat mert mindenki megvolt sértődve ha mondjuk eltelt 3-4 nap és nem mentünk hozzájuk. Tehát 3 napot itt, hármat ott és hármat amott. Utolsó évem az egyetemen, tanulni így nem lehetett, sőt élni sem.

Nagyon jól megvagyunk az albérletben, nagy a barátom fizetése szóval nem az van, hogy élünk egyik napról a másikra, de mégis bűntudatom van és nem látom helyesnek, hogy csak ő fizet mindent. Kb ő tart el. A szüleim annyi pénzt adnak, hogy tudok venni magamnak egy dezodort, egy sampont és egy pár zoknit. A nyáron dolgoztam, próbáltam amennyit tudtam én is fizetni, de most egyetem idő alatt nem tudok, pedig próbáltam. A barátom nem mond semmit ezzel kapcsolatban, de akkor sem látom normálisnak.

Édesapám egyszer-egyszer ilyeneket mondd "fizesse, ha maga mellé költöztetett, jó lett volna neked apád mellett is lenni" l, de nem veszi észre, hogy az úgy nem volt élet.

Ez így normális ti úgy gondoljátok? Mert szerintem nem, de lehet én tévedek. Bár az ételbe vagy a közköltségbe adnának valamit.

Köszönöm!