Gáz hogy 18 évesen még mindig kérezkednem kell a szüleimtől?

Azt gondolom, a szülök egy dolgot felejtenek el megtanítani: felnőni.

Ezt remekül el lehet nyomni a "szüleid tartanak el, tedd azt amit mondanak" világtalan baromságokkal.

Egy ember nem lehet más emberek tulajdona, szerintem itt felnőtt emberek közötti kapcsolatról beszélünk (együtt élés). Ebben persze lehetnek szabályok, amit minden érintett a magáénak fogad el, de nem kényszerből. Engedélyt kérni maximum a Jóistentöl érdemes.

Ezzel a helyzettel a szüleid és te magad is a felnövésed akadályozzátok. A változás fájdalmas lehet, viszont elöre visz.

Nekem anyám és nevelőapam 24éves koromig ezt csinalták.

Hiaba dolgoztam, adtam haza nem keveset, mégis megszabták meddig, kivel, hova mehetek.

A fizum elvették, így lépni sem tudtam.

Ha nem értem haza a megbeszélt időre, pl este 10re, kizártak.

Volt olyan, barátokkal varosba voltam, de este11re hazakellett volna mennem. 10kor írtam egy sms-t, hogy maradnék még, jött a válasz: akkor haza se kell már többet jönnöd...

Hétköznap este 10re otthon kellett lennem, hétvégén aludhattam máshol, pénteken, VAGY szombaton. Akkor is reggel 9re haza kellett érnem.

24éves koromig kénytelen voltam elviselni ezt. Akkor pedig volt egy nagy veszekedés, összepakoltam a ruháimat és 2szatyor ruhaval és 2000ftal elköltöztem.

Nem voltak barátaim, mert mindenki lenézett emiatt, hogy vagy elöbb hazamentem mindenhonnan, vagy inkább el se mentem. Pasim is 24évesen volt először, mert azt is ellenezték. A tanulás az elsö, utana a munka, majd ezután a férfiak, barátok...

Most 28vagyok, 4éve lakok külön, szabadon, a magam uraként. 4év alatt 1000x több mindent tudok felmutatni, mint 24évem alatt. Mégis váltig állítják, ez az ő érdemük, jó nevelést kaptam... azt...

A mai napig ha "csavargásról" van szó, nekem az jár a fejemben csak, hogy időbe haza kell érnem. Páromnak percre pontosan a mai napig bejelentem, mikor jövök. Ha kések már bűntudatom van, pedig ő örül, hogy nem itthon punnyadok, hanem kikapcsolódok. Bennem ilyen mély nyomokat hagyott...

Amúgy engem nagyon érdekel, hogy miért nem tanulnak meg a szülök nevelni? 50-60 éves, folyamatosan frissülö irodalmak vannak a témában. Ahogyan egy autó vezetéshez is tanulsz, gyakorolsz, vizsgát szerzel, és baromira nem elég, hogy el akarsz jutni A-ból B-be. Ennél egy ember sokkal komplexebb.

Minden lény önálló élet, nem szép dolog függőségben tartani azt, aki nem tud ez ellen érdemben tenni (és azért nem tud, mert baszták megtanítani, akiknek ez lett volna a feladata, ahelyett hogy a saját elveszett életüket fodozgatták egy gyerekkel)

A kérdés az, hogy a kéredzkedés csak formaság-e? Mert ha 10-ből 10-szer elengednek akkor az egyenlő azzal, hogy Anyu átmentem a Katihoz, 8-kor jövök. A mire éri haza se gáz ha te mondod meg az időpontot, mert ha 8-at mondasz, 9kor meg sehol sem vagy és csak egy SMS-t sem dobtál, hogy késel, akkor joggal feltételezik, hogy esetleg történt veled valami, és nem ellenőrizgetés, ha felhívnak, hogy minden oke-e.

Persze lehet, hogy én gondolkodok rosszul.

21 és 23, azért ti fordítva ültök a lovon.

Korlátoz a szülőd? Nem enged felnőni?

Lázadj azzal, hogy elköltözöl tőle, eltartod magad, és megmutatod neki, hogy egyedül is képes vagy boldogulni a világban.

Egy generációval ezelőtt még nem voltak ilyen pudingok a fiatalok (azelőtt meg még kevésbé). A szülő korlátozta a gyerekét, a fiatal meg rájött, hogy akkor lesz neki saját élete, ha különköltözik. Tehát volt motivációja önállósodni! Akkor nem volt ám jellemző 30 éveseknél a mamahotel, mert a kényelem és kiszolgálás mellé általában gyerek-szintű jogok is tartoztak! És ettől azért egy idő után minden épeszű fiatal szabadulni akart!