Megbocsátanátok, ha kiengednék a macskát, a macska pedig elkóborolna?

El kellett utazni pár napra, és a közelben lakó szülők ígérték meg, hogy napi egyszer átjönnek, adnak friss vizet a macskáknak, almot kicserélik, kapnak ételt. Kiszellőztetik a házat, miegymás. Jó a kapcsolat, így ilyesmi segítség abszolút nem gond a családban, oda-vissza működik. Kettő benti macska van a házban, akik sose mennek ki (van zárt kifutó nekik), ez tudják a szülők is évek óta.

Átjöttek segíteni, és mondván, hogy "a macska úgyse kóborol el, majd visszajön, tudja az, hol az otthon", kiengedik őket, ameddig a házban tevékenykednek. Erdő mellett van a ház... Pár óra múlva hívnak fel, hogy mi történt. Az egyik macska azóta sincs meg... Most persze mondják, hogy ők nem tudták, hogy ez lesz, ne haragudjunk, azt hitték, hazajönnek. Mindkét macska 3-4 hónapos koruk óta nálunk vannak (menhelyről), velünk aludtak, családtagok.

Nem vagyok híve az örök haragnak, de teljesen semmibe vették a kérésünket, kérésemet a saját otthonomban. Ha segítek valakinek, és ők úgy szeretnek valamit, ahogy kérik, akkor azt úgy igyekszem megcsinálni, nem? Nem állok neki okoskodni, hogy "majd azt én jobban tudom".

A macskáim nagyon fontosak. Nem tudok egyszerűen nem haragudni. A telefont sem bírom már felvenni, hogy hallgassam a sírást, hogy ne haragudjak.