Mit kezdjek anyámmal? Totál elegem van a viselkedéséből.
30+ vagyok, de még mindig ki tud akasztani. 300 km-re lakunk (szerencsére), napi szinten beszélünk egymással telefonon (igaz, sokszor úgy is fogom a fejemet, mert nagyon beszűkült a gondolkodása, de ez most nem tartozik ide). Évente 3 alkalommal eljön hozzánk, mi 1x. Legfőképpen azért, mert van egy unokája, nem miattam, mert előtte nem jött.
De egyszerűen nem bírok vele egy fedél alatt lenni. Az egy dolog, hogy a 4 éves gyerek előtt ilyeneket mond, hogy "b-sszus"...aki persze egyből ismételgeti...meg állandóan csokival etetné (tőlünk is kap, de nem reggel-délben-este, ahogy anyám etetné - hozzáteszem, ő maga csokifüggő volt, amiből komoly egészségügyi gondjai lettek és most már pár éve diétáznia kell). Úgy viselkedik, mint egy gyerek. Beleszól a gyereknevelésembe, a háztartásomba, a szokásainkba, kritizál amit tud. Persze megjegyezni, kérni nem lehet tőle semmit, mert azonnal megsértődik, mindent támadásnak vesz, csorog belőle a pesszimizmus.
És itt jön a képbe, ami miatt írok, ami betöltötte a poharamat. Van egy macskánk, akit anyám nem szeret - vagy írjam inkább, utál? Sose volt otthon állatunk, illetve 1x amikor még nagyon kicsi lehettem egy kutyánk, és róla is csak annyi emlékem maradt, hogy anyám folyton zavarta el magától, hogy ne ugráljon fel a harisnyájára, mert kiszakítja, meg én se menjek oda hozzá. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, én nagyonis szeretem az állatokat, szóval nem kell írnom, alig vártam, hogy legyen nekem egy. Most meg ide jön, és teszi a kritizáló megjegyzéseit, hogy "minek kellett ez a macska, nekem nem kellene", "belecsinált az alomba" (mik vannak, bakker eszik...és még jó h oda és nem az ágyába nem?), "felmegy a kanapéra", "jó hogy kiment a szobából, vissza se jöjjön", "ne puszilgasd a macskát", trappol mellette. A macska ahogy betette a lábát anyám a lakásba, azóta, ha csak a lépteit meghallja, már menekül máshova. Ezt a totál idegenekkel szokta csinálni, de még azokhoz, és a ritkán látott egyéb családtagokhoz, barátokhoz is elő szokott bújni rövid időn belül, barátkozik....
Borzasztó rossz ezt látnom. Ma már én is beszóltam, hogy nem fogom azért az évi kb 1 hétért kirakni a macskát itthonról, mert ő idejön. Erre, hogy akkor nem jön.... a gyerek meg erre persze "deeeeee". Sajnos a gyermekem is elég fogékony a butaságra, abban a korban van, nyilván fogok vele beszélgetni ha elment a mama.... de aggaszt, hogy ezt látja, hallja, tanulja, egy szeretett személytől. A gyereket nem akarom a mamával összeeugrasztani, szeresse, de ez az állatgyűlölő viselkedés emberileg, és az irántam, irántunk tanusított tiszteletlen viselkedése egyszerre borzaszt, szomorít és taszít. (Igen, azt gondolom a szülőnek is tisztelettel kell lennie a gyereke felé, mert az kap tiszteletet, aki adni is tud.)
Nem tudom, mi lenne a megoldás, úgy, hogy mindenki jól járjon....
"úgy, hogy mindenki jól járjon" - ameddig ezt az álmot dédelgeted, sehogy. EZT engedd el!
A TE otthonodban TE járj jól. Vagy alkalmazkodik vagy hazahúz. Ennyi. Ha a gyerek bőg miatta, akkor bőg, majd napirendre tér fölötte.
(Nekem is van pár rokonom / ismerősöm, akinek kezdetben szúrták a szemét az állataim (amiket a saját otthonomban tartok, sem találkozókra, sem vendégségbe nem vittem soha). Megmondtam: vagy leállnak vagy végeztünk, mert ez az én életem, az én dolgom - ők elfogadták, de ha valaki nem így tesz, akkor nincs más, mint ki kell dobni az illetőt.)
Úristen de fárasztó vagy. Vég nélkül fikázod anyádat, aztán odaírod, hogy mégiscsak az anyád az élet meg rövid.
Olyan unalmasak az ilyen putri családok mint amilyenek ti is vagytok. Kisgyerek, háziállat, panaszkodó felnőtt gyerek aki döntésképtelen, és persze a szemét anya.
Tele van a világ ilyen szétcsúszott emberekkel mint te. Mondd meg anyádnak ,hogy a te házadban az van amit te akarsz. Ha meg anyuci irányít, vágd ki a macskát, aztán kiírhatod a következő kérdést a szemét anyádról, mintha te nem dönthettél volna semmiben.
Anyósom ugyanígy viselkedik az állataimmal. A gyerekeim meg egész kicsi koruktól maguktól mondják, hogy milyen kár, hogy a mama nem szereti a macskánkat, és amikor elmegy, extra simizést kap tőlük a cica kárpótlásul. :)
Szóval a gyerek nem hülye, simán vágja a kettőtök értékrendje közti különbséget, és nem fogja lemásolni szolgaian a nagyszülő viselkedését.
Mutasd meg neki az igazi arcodat. Ne tűrj el semmit, szard le, hogy felnevelt. Nyivákolj, hisztizz vadidegen embereknek ilyen triviális problémák miatt.
Egy önző kis poháralátét vagy. Vau vau a saját anyádról aki a világra hzott. Benned nincs semmi tisztelet
Véleményem szerint nem azért kell találkozni, kapcsolatot tartani a szülőkkel, mert "mégiscsakazanyám", hanem azért, mert a kapcsolatból mindkét fél profitál, magyarul jól esik vele időt tölteni. Épp ezért egyszerű a képlet, hogy mit kell tenni.
1.: Ha az iránta érzett pozitív dolgok többet nyomnak a latban, mint a negatív dolgok, akkor próbáld meg elengedni a füled mellett a megjegyzéseit, próbáld meg nem komolyan venni őket. Ha nem mersz mondani valamit, mert attól félsz, hogy megsértődik, abban az esetben pont elérte a célját. Ugyanis a sértődés sok esetben egy ilyen zsarolási eszköz. Az idomuló, behódoló viselkedéseddel pedig azt éred el, hogy még gyakrabban alkalmazza ezt a pszichológiai fegyvert. Szóval próbáld meg nem zavartatni magad, ha megsértődik, és mindig mondd meg, hogy mit gondolsz a dolgokról. A tapintatos őszinteség jobb, mint a kegyes hazugság, vagy mint a megalkuvó hallgatás. Ha viszont félsz egy konfliktust kirobbantani, akkor sosem fog eltűnni a kérdésben felvetett probléma.
2.: Ha az iránta érzett negatív dolgok többet nyomnak a latban, mint a pozitív dolgok, akkor csökkentsd le a látogatások számát tetszés szerint. Esetleg telefonálj neki gyakrabban látogatások helyett. Te vagy az úr a házban, tehát ez a te döntésed.
3.: Ha egy arany középutat keresel, és egyik fenti megoldás sem tetszik, akkor csináld a következőt. Mondd meg neki, hogy mi nem tetszik a viselkedésében (beszólogatások, gyereket tömi csokival, stb.) Ha folytatja, mondd meg neki, hogy le lesz csökkentve a látogatások száma. Ezt következetesen be is kell tartanod, különben nem lesz súlya a szavadnak. Mikor majd látja, hogy be is tartod, amit ígértél, legközelebb már kevésbé fog úgy viselkedni, ahogy. Ha ez megtörtént, akkor ismét visszaállhat a látogatások gyakorisága.
Ennyi.
#4-es hozzászólónak: azért nyársra ne húzd azért, mert döntésképtelen, és ide írta le, mi baja. Ha mindenki magabiztos és döntésképes lenne, akkor lehet, hogy nem lenne gyk.hu sem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!