Mit kezdjek anyámmal? Totál elegem van a viselkedéséből.

30+ vagyok, de még mindig ki tud akasztani. 300 km-re lakunk (szerencsére), napi szinten beszélünk egymással telefonon (igaz, sokszor úgy is fogom a fejemet, mert nagyon beszűkült a gondolkodása, de ez most nem tartozik ide). Évente 3 alkalommal eljön hozzánk, mi 1x. Legfőképpen azért, mert van egy unokája, nem miattam, mert előtte nem jött.

De egyszerűen nem bírok vele egy fedél alatt lenni. Az egy dolog, hogy a 4 éves gyerek előtt ilyeneket mond, hogy "b-sszus"...aki persze egyből ismételgeti...meg állandóan csokival etetné (tőlünk is kap, de nem reggel-délben-este, ahogy anyám etetné - hozzáteszem, ő maga csokifüggő volt, amiből komoly egészségügyi gondjai lettek és most már pár éve diétáznia kell). Úgy viselkedik, mint egy gyerek. Beleszól a gyereknevelésembe, a háztartásomba, a szokásainkba, kritizál amit tud. Persze megjegyezni, kérni nem lehet tőle semmit, mert azonnal megsértődik, mindent támadásnak vesz, csorog belőle a pesszimizmus.

És itt jön a képbe, ami miatt írok, ami betöltötte a poharamat. Van egy macskánk, akit anyám nem szeret - vagy írjam inkább, utál? Sose volt otthon állatunk, illetve 1x amikor még nagyon kicsi lehettem egy kutyánk, és róla is csak annyi emlékem maradt, hogy anyám folyton zavarta el magától, hogy ne ugráljon fel a harisnyájára, mert kiszakítja, meg én se menjek oda hozzá. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, én nagyonis szeretem az állatokat, szóval nem kell írnom, alig vártam, hogy legyen nekem egy. Most meg ide jön, és teszi a kritizáló megjegyzéseit, hogy "minek kellett ez a macska, nekem nem kellene", "belecsinált az alomba" (mik vannak, bakker eszik...és még jó h oda és nem az ágyába nem?), "felmegy a kanapéra", "jó hogy kiment a szobából, vissza se jöjjön", "ne puszilgasd a macskát", trappol mellette. A macska ahogy betette a lábát anyám a lakásba, azóta, ha csak a lépteit meghallja, már menekül máshova. Ezt a totál idegenekkel szokta csinálni, de még azokhoz, és a ritkán látott egyéb családtagokhoz, barátokhoz is elő szokott bújni rövid időn belül, barátkozik....

Borzasztó rossz ezt látnom. Ma már én is beszóltam, hogy nem fogom azért az évi kb 1 hétért kirakni a macskát itthonról, mert ő idejön. Erre, hogy akkor nem jön.... a gyerek meg erre persze "deeeeee". Sajnos a gyermekem is elég fogékony a butaságra, abban a korban van, nyilván fogok vele beszélgetni ha elment a mama.... de aggaszt, hogy ezt látja, hallja, tanulja, egy szeretett személytől. A gyereket nem akarom a mamával összeeugrasztani, szeresse, de ez az állatgyűlölő viselkedés emberileg, és az irántam, irántunk tanusított tiszteletlen viselkedése egyszerre borzaszt, szomorít és taszít. (Igen, azt gondolom a szülőnek is tisztelettel kell lennie a gyereke felé, mert az kap tiszteletet, aki adni is tud.)

Nem tudom, mi lenne a megoldás, úgy, hogy mindenki jól járjon....