Mit kezdjek anyámmal? Totál elegem van a viselkedéséből.
30+ vagyok, de még mindig ki tud akasztani. 300 km-re lakunk (szerencsére), napi szinten beszélünk egymással telefonon (igaz, sokszor úgy is fogom a fejemet, mert nagyon beszűkült a gondolkodása, de ez most nem tartozik ide). Évente 3 alkalommal eljön hozzánk, mi 1x. Legfőképpen azért, mert van egy unokája, nem miattam, mert előtte nem jött.
De egyszerűen nem bírok vele egy fedél alatt lenni. Az egy dolog, hogy a 4 éves gyerek előtt ilyeneket mond, hogy "b-sszus"...aki persze egyből ismételgeti...meg állandóan csokival etetné (tőlünk is kap, de nem reggel-délben-este, ahogy anyám etetné - hozzáteszem, ő maga csokifüggő volt, amiből komoly egészségügyi gondjai lettek és most már pár éve diétáznia kell). Úgy viselkedik, mint egy gyerek. Beleszól a gyereknevelésembe, a háztartásomba, a szokásainkba, kritizál amit tud. Persze megjegyezni, kérni nem lehet tőle semmit, mert azonnal megsértődik, mindent támadásnak vesz, csorog belőle a pesszimizmus.
És itt jön a képbe, ami miatt írok, ami betöltötte a poharamat. Van egy macskánk, akit anyám nem szeret - vagy írjam inkább, utál? Sose volt otthon állatunk, illetve 1x amikor még nagyon kicsi lehettem egy kutyánk, és róla is csak annyi emlékem maradt, hogy anyám folyton zavarta el magától, hogy ne ugráljon fel a harisnyájára, mert kiszakítja, meg én se menjek oda hozzá. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, én nagyonis szeretem az állatokat, szóval nem kell írnom, alig vártam, hogy legyen nekem egy. Most meg ide jön, és teszi a kritizáló megjegyzéseit, hogy "minek kellett ez a macska, nekem nem kellene", "belecsinált az alomba" (mik vannak, bakker eszik...és még jó h oda és nem az ágyába nem?), "felmegy a kanapéra", "jó hogy kiment a szobából, vissza se jöjjön", "ne puszilgasd a macskát", trappol mellette. A macska ahogy betette a lábát anyám a lakásba, azóta, ha csak a lépteit meghallja, már menekül máshova. Ezt a totál idegenekkel szokta csinálni, de még azokhoz, és a ritkán látott egyéb családtagokhoz, barátokhoz is elő szokott bújni rövid időn belül, barátkozik....
Borzasztó rossz ezt látnom. Ma már én is beszóltam, hogy nem fogom azért az évi kb 1 hétért kirakni a macskát itthonról, mert ő idejön. Erre, hogy akkor nem jön.... a gyerek meg erre persze "deeeeee". Sajnos a gyermekem is elég fogékony a butaságra, abban a korban van, nyilván fogok vele beszélgetni ha elment a mama.... de aggaszt, hogy ezt látja, hallja, tanulja, egy szeretett személytől. A gyereket nem akarom a mamával összeeugrasztani, szeresse, de ez az állatgyűlölő viselkedés emberileg, és az irántam, irántunk tanusított tiszteletlen viselkedése egyszerre borzaszt, szomorít és taszít. (Igen, azt gondolom a szülőnek is tisztelettel kell lennie a gyereke felé, mert az kap tiszteletet, aki adni is tud.)
Nem tudom, mi lenne a megoldás, úgy, hogy mindenki jól járjon....
"Nem mindenki van úgy oda az állatokért, mint te, ezt kéne tudnod elfogadni."
Viszont a kérdező odavan, és lévén az ő otthona, az ő macskája, a vendégnek kellene elfogadnia, hogy ilyen is van. Még ha az édes anyukája is a vendég. Ha nem tudja elfogadni, ne menjen oda. Meg persze, a macsek van otthon.
Mondom ezt úgy, hogy én is messze élő nagymama vagyok, évente két hónapot töltök a lányom otthonában, és nem igazán szeretem a kutyákat. Meg sok minden mást sem, ami náluk szokás. De alkalmazkodom, mert az ők otthonuk, pedig én azért megyek oda, hogy segítsek szünidőben vigyázni az unokára, és mert hívnak.
És nem, nem szólok, hogy miért kell a kutyát sétáltatni naponta többször, meg felengedni a kanapéra, és méregdrága tápot venni neki, mert közöm nincs hozzá. Csak azt várom el, hogy ne jöjjön hozzám barátkozni, de nem is jön szegény, mert érzi, hogy erre nem vagyok vevő. Az állatok nem hülyék.
13
Jobb lenne, ha egyszerűen csak felnőne végre.
Nézd, kérdező, a férjemnek volt egy mondása, hogy "hogy nem lehet dugni is, szűznek maradni is."
Ha nem vagy képes konfrontálódni édesanyáddal, magyarán leszögezni a szabályaidat, és közölni, hogyha nem fogadja el, inkább ne is menjen, mert "mégiscsak az anyám", a helyzet soha nem fog változni.
Jól nekiugrottatok. Pedig én sem tűrném, hogy anyám felülírja az én szabályaimat. Nem az ő gyereke, nem az ő háza.
Csak engem nem érdekelne, ha besértődik, egy ilyen húzás és takarodik azonnal haza. Majd akkor visszajöhet, ha nem viselkedik így, addig nálam persona non grata.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!