Megbocsátanátok, ha kiengednék a macskát, a macska pedig elkóborolna?
El kellett utazni pár napra, és a közelben lakó szülők ígérték meg, hogy napi egyszer átjönnek, adnak friss vizet a macskáknak, almot kicserélik, kapnak ételt. Kiszellőztetik a házat, miegymás. Jó a kapcsolat, így ilyesmi segítség abszolút nem gond a családban, oda-vissza működik. Kettő benti macska van a házban, akik sose mennek ki (van zárt kifutó nekik), ez tudják a szülők is évek óta.
Átjöttek segíteni, és mondván, hogy "a macska úgyse kóborol el, majd visszajön, tudja az, hol az otthon", kiengedik őket, ameddig a házban tevékenykednek. Erdő mellett van a ház... Pár óra múlva hívnak fel, hogy mi történt. Az egyik macska azóta sincs meg... Most persze mondják, hogy ők nem tudták, hogy ez lesz, ne haragudjunk, azt hitték, hazajönnek. Mindkét macska 3-4 hónapos koruk óta nálunk vannak (menhelyről), velünk aludtak, családtagok.
Nem vagyok híve az örök haragnak, de teljesen semmibe vették a kérésünket, kérésemet a saját otthonomban. Ha segítek valakinek, és ők úgy szeretnek valamit, ahogy kérik, akkor azt úgy igyekszem megcsinálni, nem? Nem állok neki okoskodni, hogy "majd azt én jobban tudom".
A macskáim nagyon fontosak. Nem tudok egyszerűen nem haragudni. A telefont sem bírom már felvenni, hogy hallgassam a sírást, hogy ne haragudjak.
válasza:Egyetértek azzal, aki azt írta, hogy törj össze egy nekik fontos tárgyat, mert úgy gondolod, hogy az nem is olyan fontos...
Nagyon kiakasztóak!!
válasza: válasza:Nálunk a macska szintén családtag. Benti macska. Velünk alszik, nagyon szeretjük azt a kis lényt. Nekem az egyik félelmem, hogy egyszer elveszik, vagy kiszökik, hiába sosem megy ki, meg az elsőn lakunk. Szoktam is ezzel rosszat álmodni.
Nekem ha ezt valamelyik szülőm, nemhogy mindkettő megcsinálná, tuti üvöltenék velük. Aki egy vázához hasonlított egy élő, érző lényt, az szálljon már le a földre. Hiába szülő, nem szülő, meg nem akarták... Dehogynem. Fittyet hánytak arra, te mit akarsz, neked mi a fontos, ez egy szülőtől elfogadhatatlan és igenis ok arra, hogy a kérdező haragudjon. Egy állatról-állatokról van szó, érző lényekről, akiket az ember szeret... Ha egy macska bent nevelkedik, odakint jóeséllyel elpusztul.
Többet biztos nem kérnék tőlük szívességet, ilyen szívesség biztosan nem kell. Kérjenek csak szépen bőszen bocsánatot, ez kb. úgyis az a kategória, amit az ember nem bocsát meg, vagy sosem felejt.
válasza: válasza: válasza:Itt a válaszolók többségének tuti hogy nincs gyereke! Nagy hiba volt a szülők részéről az biztos, gondolom megtanulták a leckét. De örök harag??? Egy macska (igen, ez csak egy macska, akkor is ha családtag) bármikor kiszökhet magától is, fáj nyílván az elvesztése, de idővel lesz helyette másik. Szüleidből viszont nem lesz másik!
A macskád nem pelenkázott téged kiskorodban, nem ápolt amikor beteg voltál, nem áldozott be éveket a gondozásodba, eltartásodba, nevelésedbe.
Még egy gondolat: Rengeteg traumatizált gyerek létezik az országban, akik ettől jóval nagyobb sérelmeket szenvedtek el, és mégis megbocsátottak a szüleiknek. Panaszold el ezt egy olyannak, akit rendszeresen vertek kiskorában.
válasza:26-os, senki nem azt írta, hogy örök haragot tartana a szüleivel, csak azt, hogy ezt nem lehet bocsánatkéréssel pár nap alatt elfelejteni.
Neked meg láthatóan benti macskád nem volt még. Ha lenne egy olyan, akit pár hetes kora óta te nevelsz, szeretgetsz és ami ragaszkodik hozzád, a szüleid meg kiengednék a határozott kérésed ellenére és neked utána hetekig az járna a fejedben, mit szenvedhet kint az a macska, akit úgy szerettél, hát te is kikészülnél. Ami nem azt jelenti, hogy utálnám a szüleidet, akiket addig szerettél, de basszus, ezt nem is lehet egy bocsánatkéréssel elintézni, mert nem egy tárgyról van szó.
válasza:Úgy van az. A szülőnek mindent meg kell bocsátani a gyereke felé, azonban ha ő hibázik egy súlyosat, végtelenül bánja, de el kell dobni. Nem anya az már. Sőt, még bele is kéne rúgni. Vééégülis, ez az élet rendje. Hánehogymá nekem megmagyarázza meg. Pont nekeem?
Emberek, honnan ered belőletek ennyi megvetés?
Fura hozzáállás #29, #30. Persze, hogy szeretem az édesanyámat. De jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy hallgassam, amit mond. Állandóan az megy a fejemben, hogy a kölyök kora óta nevelt macskám lehet már nem él vagy szenved, éhes, fázik, meg van ijedve, és mindez azért, mert semmibe vették, amit mondtam. Jelenleg ez van a fejemben. Sose mondtam olyat, hogy nem fogok többé hozzájuk szólni vagy utálni fogom őket, ezt valamiért Ti akarjátok beleképzelni.
#27 Téged igazából nem tudlak minősíteni. Vagy nem emberszámban, így több szót nem is érdemelsz, bocsi.
Most fáj, ami történt, aggódom, és haragszom, mert nem véletlen történt, ami történt. Ha véletlen történt volna, akkor is fájna, de nem haragudnék. Kell erre nekem idő és tér, és lehetőség, hogy átgondoljam az egészet. Valószínűleg vár ránk egy nagy beszélgetés arról, hogy mennyire vesszük komolyan a másik szavát, kéréseit és figyelembe azt, amit akar és azt hogyan akarja, és nem magánakciózunk. Így sem hiszem, hogy a közeljövőben megkérem őket fontos dolgokra, ez a bizalom most oda egy időre. És most nincs lelkierőm hallgatni a sírást és bocsánatkérést. Hallottam, bocsánatot kértek. De ezzel nem megyek semmire. Nem fogok örök haragot tartani, de erre idő kell.
#32 Senkit nem akarok eldobni. De ha én engedném póráz nélkül futkorászni a kutyájukat, amikor tudom, hogy nekem nem jön vissza, ha hívom és elszalad, nem kerül elő, akkor nem csodálkoznék, hogy ha egy időre nem lennének kíváncsiak rám. Mert semmibe vettem őket, tudatosan, és ennek egy érző állat látta kárát, aki ránk van bízva, bennünk bízik.
Egy ilyen hiba nem egyenlő azzal, hogy megbocsátották nekem anno, mint gyereknek, hogy elhallgattam egy rossz jegyet. Nem értem, mire gondolsz, tényleg.
Édesanyám az édesanyám, édesapám az édesapám. De ha most beszélnék velük, akkor hangos veszekedés, sírás lenne. Le kell nyugodnom. Nem eldobni őket. De nem is tudom túltenni magam ezen egykettőre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!