Anya miért csodálkozik azon, hogy eszem és fogy az étel itthon?
Anyával és bátyámmal élek itthon, de ők már dolgoznak, egész nap nincsenek itthon, sokszor nem is itthoni kaját visznek ebédre stb.
Én egyetemista vagyok, jelenleg sajnos nincs jövedelmem (mióta a koronavírus bejött, azóta már a hobbimmal sem tudok pénzt keresni), eltartanak.
Én itthon vagyok jóformán mindig, kb. reggeltől estig tanulok, elég húzós a félévem. Nyilván az itthoni ételt eszem, ami fogy is.
Anya viszont állandóan panaszkodik rám, hogy mindent felzabálok előlük és nekik nem is hagyok semmit és mennyire önző vagyok. Azon veszekedett, hogy másfél hete vett 3 kis üveg olívabogyót és abból már másfél üveg elfogyott, mert általában ettem a reggeli és vacsora mellé is. De mondtam anyának, hogy még van másfél üveg és nekik is ugyanúgy lett volna lehetőségük enni.
A másik a pesto. Elfogyott a főtt étel, ezért összedobtam magamnak valamelyik nap egy pestos tésztát, azon is kiakadt, hogy a pestot is felzabálom. Saját pénzből (amiből elég kevés van, mivel nem dolgozom) vettem pestot a hiányzó helyébe, hogy ne legyen gond.
A másik a konzerv kukorica... az is itt áll sokszor hetekig, hónapokig, senki nem nyúl hozzá, én viszont imádom, és volt, hogy nasinak vagy rizshez stb. azt ettem, DE hagytam nekik is, napokig ott állt a hűtőben, aztán megettem, mert most annak nincs értelme. Ezért is le lettem szidva, hogy a konzerv kukorica is "eltűnt". Ez kb. olyan, mint az olívabogyó, az is napok óta ott áll a hűtőben kinyitva, simán ehetne belőle, ha akarna.
Aztán a csoki... nálunk itthon mindig van 2-3 tábla étcsoki itthon és általában így tanulás mellé egy nap alatt 2-3 sor el szokott belőle fogyni, ha ki van egy nyitva, de ezért is le vagyok szidva, hogy felzabálok mindent.
Egyébként egyáltalán nem vagyok elhízva és nem is eszem többet, mint mások, teljesen átlagosan étkezem, 161 cm és 54 kg vagyok (22/L) (sőt, mióta bejött ez a karanténos dolog, fogytam is, amíg volt kis keresetem és magamnak vásároltam az ebédet nap közben /mikor még bejártam egyetemre/ akkor többet ettem és 2-3 kilóval nehezebb is voltam).
Amúgy eszem rendes főtt kaját is, tehát normálisan étkezem. Nyilván ha szinte 24/7 időmben itthon vagyok, azért fogy az étel, de állandó konfliktustéma itt ez a dolog, hogy megeszem mindent és mennyire önző vagyok.
Anya és bátyám + a havi tartásdíj utánam (szüleim elváltak) összege egy hónapra kb. nettó majdnem 600 Ft, tehát azt gondolom, azért nem napról napra élünk. Meg én szívesen elmegyek anya helyett vásárolni, ha az a baja, hogy elfogyasztok mindent, csak akkor adjon rá pénzt. Ő is tudja, hogy most nem tudok dolgozni, ő is látja, hogy estig tanulok, plusz a hobbimmal sem tudok pénzt keresni (az hétvégi munka volt).
Megbeszéltük, hogy nyártól dolgozom, mert ez az utolsó évem egyetemen (nappali képzésen), és onnantól dolgozom, mesterképzést levelezőn tervezem már, direkt ezek miatt, mert zavar, hogy ennyire függök anyagilag 22 évesen.
válasza:#51
Magam is szülő vagyok, igaz a gyerekeim még picik (egyébként mivel én gyeden vagyok, épp emiatt nekünk is figyelni kell a költségekre, de én örülök neki, ha a gyerekeim jó étvággyal esznek pl gyümölcsöt, ami amúgy elég drága).
Egyetemista koromban otthon laktam, sőt még utána is egy darabig. Teljesen természetes volt, hogy ehetek az otthoni ételekből, nagyjából mindenki tudta, hogy mit szeret a másik, szóval nyilván olyat nem ettem meg kérdezés nélkül, amitől tudtam, hogy más nagyon szereti. De alapból amúgy, ami a hűtőben volt, pl egy üveg olajbogyó, abból bárki ehetett. Azért sem kellett magyarázkodni, ha a kamrából kihoztam egy kompótot stb.
Az egy dolog, hogy milyen a család büdzséje, de itt konkrétan olyan dolgokról van szó, amiket az anya vett meg, fogyasztás céljára. Nem a karácsonyi vacsorára, nem az apokalipszisre, hanem arra, hogy megegyék.
válasza:52-re az 51-es:
Azért ez a 2020-as évben nagyon úgy tűnt néha, hogy az apokalipszisre vásárolunk.
A kérdező szülője a jelek szerint többször is szóvá tette ("Anya viszont állandóan panaszkodik rám"), hogy mit szánt napi fogyasztásra és mit nem.
Persze eláshatta volna a föld alá a tartalékot, mint egy kutya, de úgy gondolta, a gyereke ennél értelmesebb.
A jelek szerint nem, hanem belesebb.
válasza: válasza:kérdezőnek nincs jelenleg bevétele, a városban csatangolva hozászokott a cool kajákhoz, most otthon is ezt várja.
pestos tészta.ja. egész nap otthon van, de a főzés neki annyi, hogy lecsavarja az üveg kupakját.
aztán elnasizza a csokit - mert hát van, miért is ne -, meg elnasizza a kukoricát, meg elnasizza az olajbogyót. mert olajbogyót rágcsálni reggelire is, és vacsira is- minden reggel, és minden este - az annyira menő. illik a pestos tésztához.
én nem érti..
válasza:Pár éve volt egy ismerősöm (30-as, diplomás, kereső nő, másokkal osztott meg egy albérleti lakást), akinek komoly gondot okozott, hogy lakótársai a közös hűtő tartalmát úgy kezelték, hogy hajrá! aki kapja, marja! És kiettek belőle minden jobb falatot, a csajszi pedig, aki rendszeresen vidékre járt vonattal már semmit sem talált esténként a saját ételeiből. És egy ponton bevezette, hogy a hűtős polcát egész napra magával viszi egy hűtőtáskában. Elhűltünk a döntésén, mert nem hittük el elsőre, hogy tényleg létezik olyan, aki más, tiltott ételéhez nyúl.
Kérdező, ha anyád kivág, akkor az albis hűtővel azért óvatosan bánj. Hátha a nem rokon kajatulaj kicsit morcosabban reaglá, mint anyád.
válasza: válasza:41!
A harmadik világbeli példád háttere igen egyszeru: a férfi dolgozik, kell neki az energia, mert ő tartja el a családot. A nő dolgozik, vizet hord, gondoskodik a családról, kell neki az energia. A gyereknek meg eleve kevesebb kell.
A megtermett nős példádhoz meg: ismered a nőt személyesen, Vagy csak jó szokás szerint levontál egy következtetést a háttér ismerete nélkül? Nálunk pl én cipelem a kosarat, nem a jól megtermett férjem, mert ő gerinc problémák miatt nem emelhet.
Látom, eléggé elszabadultak a gondolatok a kérdésem kapcsán, eléggé megosztó téma. Nekem két gondolat jutott eszembe, amíg olvastam itt a kommenteket:
1. Tény nincs napi 8 óra online oktatás, sőt sok tanár arra sem méltóztat, hogy órát tartson, csak feldobja az anyagot. Önállóan elsajátítani a tananyagot viszont több idő, legalábbis nekem. Másfelől ebben a félévben a tárgyaim fele megajánlott jegyes/gyakorlati jegyes tárgy volt, hetente több beadandó, legalább 3 tárgy kapcsán egész féléves csoportmunka, amikkel minden héten foglalkozni kellett, ezen kívül egyéni beadandó feladatok is, kis zh-k, nagy zh-k. Azért 40 kredit mellett el lehet így is lenni bőven egész nap, pláne itt a szorgalmi időszak utolsó heteiben + vizsgaidőszak első heteiben, igencsak sűrű, sok záró zh, leadási határidők, kezdődnek párhuzamosan a vizsgák is... az utóbbi 3 hetem őrültek háza volt, reggeltől estig a gép előtt kellett ülnöm, a bátyámnak több ideje volt, aki 40 órában eljárt dolgozni. Mikor elindult, akkor kezdtem tanulni, és mikor hazaért, én még mindig tanultam, pedig 8 órát dolgozott + 1-1 óra út oda meg vissza. Szóval lehet, órarend szerint nincs napi 8 órám, de azon kívül sok időt és energiát elvesz, mellette tök nagy stressz az egész.
2. Higgyétek el, nekem sem komfortos egyetemistának lenni, elég rossz érzés ez a sok stressz, számonkérés, mellette csórónak is lenni. A munka ezek mellett álom (legalábbis az, amit majd dolgozni szeretnék a jövőben), nyilván ott is vannak elvárások, de ott teljesen más, nincs ilyen szintű számonkérés. És azt csinálsz, amit szeretsz. És még kapsz is érte pénzt, jó esetben nem is keveset. Nekem nem ez az első szakom, anno egy fél év után ott hagytam az első szakomat és a második szak elkezdése előtt fél évet dolgoztam, rendesen 40 órában, plusz az idei nyár kivételével minden nyáron, szintén 40 órában (idei nyáron csak alkalmi munkákra volt lehetőség a vírushelyzet miatt). És sokkal jobban éreztem magam, kiegyensúlyozottabb voltam, kevesebb volt a stressz (a munka sok volt, de a stressz kevesebb), ráadásul kaptam is fizetést, ráadásul gyakornokként elég sokat is, 40 óra munkával egy hónapban kb. annyit, mint anya, aki már lassan 60 éves (mondjuk ez nem túl méltányos). Ezekkel csak arra akarok kilyukadni, hogy nem szórakozásból járok egyetemre, az egész egy nagy szívás és én már számolom vissza, mikor kezdhetek dolgozni.
válasza:Nyilván a kérdés arra irányult, hogyan lehetne ezt anyával például megbeszélni.
De lényegtelen is, nyilván én sem vagyok normális, hogy pont gyakorin tettem fel a kérdést idegenektől, akik sem engem, sem a családom és a helyzetünket nem ismerik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!