Anya miért csodálkozik azon, hogy eszem és fogy az étel itthon?

A bátyád takarít, anyád főz és mos, te meg mosol, ami gyakorlatilag egy gombnyomás.

De ettől függetlenül a "gyerek" akkor is kap enni, ha csak tanul.

Te is kapsz enni, nem éhezel, viszont unalmadban felzabálni a csemegéket az egész család elől, az nem szép dolog.

Eddig is otthon laktál és ugyanennyit ettél?

Az én gyerekem 17 éves. Ha suliban van, akkor visz magával valamit, amit én készítek neki, utána pedig már csak este vacsorázik velünk. Ha szünet van, vagy más miatt van itthon, akkor unalomból is eszik pár óránként. Pl egy hétre suliba visz mondjuk 10 szendvicset összesen, meg 5×0,5l valamit inni. Ha itthon van, akkor napi 2l cola vagy fanta fogy, olyan fél kilónyi kenyér, egy - egy csomag felvágott naponta, plusz virsli, csibefalat, hamburger, ami van épp.

Nem sajnálom tőle, a hangsúly azon van, hogy iskola időhöz kepest minimum ötször annyi a fogyasztása. Lehet nálatok is ez a baj. Illetve az enyémnek szokása megenni azt, amit épp megkíván és eszébe nem jut, hogy esetleg adott dolog épp a vacsorához kellett volna.

megpróbálok anyád fejével gondolkodni, kb. hasonló korosztály vagyunk.

az én gyerekkoromban - nem, nem voltunk szegények-, a pesto, az olajbogyó, a konzervkukorica és a csoki ünnepi ételnek számított. azaz nem jutott minden nap az asztalra.

most már megtehetem én is, hogy ezeket megvegyem. meg is veszem. de nem napi használatra.

és ha a királykisasszony lányom ugyanezt tenné, hogy elnasizgatja az olajbogyót reggelire és vacsira (mert neki nem jó a sima vajas/lekváros/felvágottas/sajtos kenyér), meg neki csak a pestos tészta felelne meg ebédre, és délután elrágcsálná a csokit is és a kukoricát is - csak úgy, mert nasizni van kedve -, hát én is belb*sznám az agyamat.

Talán az a baj, hogy ő azt hiszi, hogy van bőven, aztán kiderül, hogy még sincs, amikor kéne.

Mondd el, hogy ez vagy az fogyóban van, és ha ad pénzt, akkor szívesen bevásárolsz. Vagy ha elfogy, mire hazaérnek pl. a vacsihoz, szendvicshez való, akkor szerintem érhető, hogy kiakadnak, hogy nekik már nincs kaja.

Itt a gond az is lehet, hogy amíg volt kerested, abból csak magadra gondoltál. Plusz írod, hogy az ösztöndíjból is csak magadnak veszel drágább ételeket. Lehet anyukád úgy gondolja, hogy néha azért te is hozzájárulhatnál egy egy aprósággal a háztartásban.

Szomszédban van hasonló sztori. Gyerek hazaköltözött a vírus miatt. Aki igazából nem is gyerek, 30 éves felnőtt. A lényeg hogy az anyja hónapokig eltartotta, majd két hete talált magának munkát. Hetente kap fizetést, és mikor megkapta az elsőt, pizzát rendelt magának, meg volt dinom dánom. Az anyját meg sem kérdezte, hogy kér e valamiből. Egy szem keksz nem sok, annyit nem adott neki. Az anyuka panaszkodott, mert rosszul esett neki, hogy a fia ennyire semmibe veszi. Pedig ismerem az anyukát, és tudom, hogy úgysem fogadta volna el, de maga a gesztus jól esett volna neki. Ezt azért írtam le, mert lehetséges, hogy anyukádnak is rosszul esik, hogy ha neked van valami, akkor csak magadra gondolsz. Mondjuk nekem is rosszul esne, ha el tartanám a felnőtt gyerekemet, és ha vesz magának valamit, abból nem kínálna meg.