Anya miért csodálkozik azon, hogy eszem és fogy az étel itthon?
Anyával és bátyámmal élek itthon, de ők már dolgoznak, egész nap nincsenek itthon, sokszor nem is itthoni kaját visznek ebédre stb.
Én egyetemista vagyok, jelenleg sajnos nincs jövedelmem (mióta a koronavírus bejött, azóta már a hobbimmal sem tudok pénzt keresni), eltartanak.
Én itthon vagyok jóformán mindig, kb. reggeltől estig tanulok, elég húzós a félévem. Nyilván az itthoni ételt eszem, ami fogy is.
Anya viszont állandóan panaszkodik rám, hogy mindent felzabálok előlük és nekik nem is hagyok semmit és mennyire önző vagyok. Azon veszekedett, hogy másfél hete vett 3 kis üveg olívabogyót és abból már másfél üveg elfogyott, mert általában ettem a reggeli és vacsora mellé is. De mondtam anyának, hogy még van másfél üveg és nekik is ugyanúgy lett volna lehetőségük enni.
A másik a pesto. Elfogyott a főtt étel, ezért összedobtam magamnak valamelyik nap egy pestos tésztát, azon is kiakadt, hogy a pestot is felzabálom. Saját pénzből (amiből elég kevés van, mivel nem dolgozom) vettem pestot a hiányzó helyébe, hogy ne legyen gond.
A másik a konzerv kukorica... az is itt áll sokszor hetekig, hónapokig, senki nem nyúl hozzá, én viszont imádom, és volt, hogy nasinak vagy rizshez stb. azt ettem, DE hagytam nekik is, napokig ott állt a hűtőben, aztán megettem, mert most annak nincs értelme. Ezért is le lettem szidva, hogy a konzerv kukorica is "eltűnt". Ez kb. olyan, mint az olívabogyó, az is napok óta ott áll a hűtőben kinyitva, simán ehetne belőle, ha akarna.
Aztán a csoki... nálunk itthon mindig van 2-3 tábla étcsoki itthon és általában így tanulás mellé egy nap alatt 2-3 sor el szokott belőle fogyni, ha ki van egy nyitva, de ezért is le vagyok szidva, hogy felzabálok mindent.
Egyébként egyáltalán nem vagyok elhízva és nem is eszem többet, mint mások, teljesen átlagosan étkezem, 161 cm és 54 kg vagyok (22/L) (sőt, mióta bejött ez a karanténos dolog, fogytam is, amíg volt kis keresetem és magamnak vásároltam az ebédet nap közben /mikor még bejártam egyetemre/ akkor többet ettem és 2-3 kilóval nehezebb is voltam).
Amúgy eszem rendes főtt kaját is, tehát normálisan étkezem. Nyilván ha szinte 24/7 időmben itthon vagyok, azért fogy az étel, de állandó konfliktustéma itt ez a dolog, hogy megeszem mindent és mennyire önző vagyok.
Anya és bátyám + a havi tartásdíj utánam (szüleim elváltak) összege egy hónapra kb. nettó majdnem 600 Ft, tehát azt gondolom, azért nem napról napra élünk. Meg én szívesen elmegyek anya helyett vásárolni, ha az a baja, hogy elfogyasztok mindent, csak akkor adjon rá pénzt. Ő is tudja, hogy most nem tudok dolgozni, ő is látja, hogy estig tanulok, plusz a hobbimmal sem tudok pénzt keresni (az hétvégi munka volt).
Megbeszéltük, hogy nyártól dolgozom, mert ez az utolsó évem egyetemen (nappali képzésen), és onnantól dolgozom, mesterképzést levelezőn tervezem már, direkt ezek miatt, mert zavar, hogy ennyire függök anyagilag 22 évesen.
Én azért veszem az ételt, hogy együnk. Ha valamire nagyon igényt tartok én is, akkor szoktam szólni hogy úgy egyenek belőle, hogy nekem is jusson. Egyébként pedig az az elvem, amit anno én is kaptam a szüleimtől, hogy nem baj ha valami elfogy, viszont szóljon, hogy tudjam. Mert elég bosszantó ha pl tudom hogy kell pl tej a főzéshez, sütéshet, és este mikor hazaérek kiderül, hogy már reggel elfogyott.
Viszont az biztos meglepő látvány mikor egy felnőtt ember hirtelen csak otthon eszik, nyilván akkor nagyon gyorsan kezd fogyni minden. Igy van ez még a WC papírral is. Ha nem vagy otthon, nem használod, de ha igen...
Viszont anyukád stílusa számomra furcsa, de nem vagyunk egyformák. Tőlem nagyon távol áll, hogy leszúrjam a fiam vagy a férjem mert megnasizta a konzerv kukoricát, hát egészségükre! Én másra vagyok háklis, anyukád úgy tűnik, hogy pont erre.
Akik itt lepontoznak mindenkit azok mit ereznek? Xddd
Ti olyan szulok vagytok akik a gyerekuktol sajnalnak egy konzervet? Xdd ultragaz.
Kit érdekel pontozzanak nyomkodják a fenekükbe!
Meghívjalak ebédelni kérdező? :D
Nálunk ugyanezt csinálta anyám.
Kezdjük ott, hogy kb 20 éves koromig gyakorlatilag alig ettem valamit. Akkor az volt a baja, orvostól orvosig hurcolt, étvágyjavitókat iratott fel, pedig semmi bajom nem volt, csak ilyen sovány, keveset evö tipus voltam. Gyerekem születése után kicsivel talán többet ettem. Nem sokat, csak már nem annyit, mint egy anorexiás. Na utána már ez volt a baj. Hetekig ott állt valami a kamrában, hűtőben, nem kellett neki, mikor már romlásmak indult és megettem, na akkor már kellett volna neki és szó szerint kiátkozta belőlem. Voltak dolgok, pl dobozos tej, amiket a gardróbszekrénybe zárt el, mondván felzabálom a gyerek elől.
Egyszerűen az ilyen szülő nem normális és fogalmam sincs, mi veszi rá az ilyen embert arra, hogy gyereke legyen. Hát gondolhatod, hogy sajnos nem volt zökkenő mentes a kapcsolatunk!
Baszogatás. Piszkálja gondolom a csőrét, hogy nem dolgozol.
37!
Ha nem otthon éltél volna egy gyerekkel anyád nyakán, nyilván ne, lett volna iylen problémája, ugye.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!