Anya miért csodálkozik azon, hogy eszem és fogy az étel itthon?

Anyával és bátyámmal élek itthon, de ők már dolgoznak, egész nap nincsenek itthon, sokszor nem is itthoni kaját visznek ebédre stb.

Én egyetemista vagyok, jelenleg sajnos nincs jövedelmem (mióta a koronavírus bejött, azóta már a hobbimmal sem tudok pénzt keresni), eltartanak.

Én itthon vagyok jóformán mindig, kb. reggeltől estig tanulok, elég húzós a félévem. Nyilván az itthoni ételt eszem, ami fogy is.

Anya viszont állandóan panaszkodik rám, hogy mindent felzabálok előlük és nekik nem is hagyok semmit és mennyire önző vagyok. Azon veszekedett, hogy másfél hete vett 3 kis üveg olívabogyót és abból már másfél üveg elfogyott, mert általában ettem a reggeli és vacsora mellé is. De mondtam anyának, hogy még van másfél üveg és nekik is ugyanúgy lett volna lehetőségük enni.

A másik a pesto. Elfogyott a főtt étel, ezért összedobtam magamnak valamelyik nap egy pestos tésztát, azon is kiakadt, hogy a pestot is felzabálom. Saját pénzből (amiből elég kevés van, mivel nem dolgozom) vettem pestot a hiányzó helyébe, hogy ne legyen gond.

A másik a konzerv kukorica... az is itt áll sokszor hetekig, hónapokig, senki nem nyúl hozzá, én viszont imádom, és volt, hogy nasinak vagy rizshez stb. azt ettem, DE hagytam nekik is, napokig ott állt a hűtőben, aztán megettem, mert most annak nincs értelme. Ezért is le lettem szidva, hogy a konzerv kukorica is "eltűnt". Ez kb. olyan, mint az olívabogyó, az is napok óta ott áll a hűtőben kinyitva, simán ehetne belőle, ha akarna.

Aztán a csoki... nálunk itthon mindig van 2-3 tábla étcsoki itthon és általában így tanulás mellé egy nap alatt 2-3 sor el szokott belőle fogyni, ha ki van egy nyitva, de ezért is le vagyok szidva, hogy felzabálok mindent.

Egyébként egyáltalán nem vagyok elhízva és nem is eszem többet, mint mások, teljesen átlagosan étkezem, 161 cm és 54 kg vagyok (22/L) (sőt, mióta bejött ez a karanténos dolog, fogytam is, amíg volt kis keresetem és magamnak vásároltam az ebédet nap közben /mikor még bejártam egyetemre/ akkor többet ettem és 2-3 kilóval nehezebb is voltam).

Amúgy eszem rendes főtt kaját is, tehát normálisan étkezem. Nyilván ha szinte 24/7 időmben itthon vagyok, azért fogy az étel, de állandó konfliktustéma itt ez a dolog, hogy megeszem mindent és mennyire önző vagyok.

Anya és bátyám + a havi tartásdíj utánam (szüleim elváltak) összege egy hónapra kb. nettó majdnem 600 Ft, tehát azt gondolom, azért nem napról napra élünk. Meg én szívesen elmegyek anya helyett vásárolni, ha az a baja, hogy elfogyasztok mindent, csak akkor adjon rá pénzt. Ő is tudja, hogy most nem tudok dolgozni, ő is látja, hogy estig tanulok, plusz a hobbimmal sem tudok pénzt keresni (az hétvégi munka volt).

Megbeszéltük, hogy nyártól dolgozom, mert ez az utolsó évem egyetemen (nappali képzésen), és onnantól dolgozom, mesterképzést levelezőn tervezem már, direkt ezek miatt, mert zavar, hogy ennyire függök anyagilag 22 évesen.