Magyarországon miért ennyire deviáns, ha valaki nem akar családot/gyereket/párkapcsolatot?

Szerintem nagyon kikopoban van az a generáció aki ezt hangoztatta. Ma már inkább azt mondják az ötvenes, felerészben elvalt nők a lányainak, hogy csak gyerekkel ne csesszek el az életüket, vagy előre leszögezik, hogy nekik nem kell unoka.

A 30 és alatti korosztályban szerintem már elfogadott ez.

Amúgy meg mindenki háta mögött megy a pusmus - városban legfeljebb nem az utcabeliekrol hanem a munkatarsrol/ csaladtagrol. És úgyis mindenki csinálja. A kivételek is!:D

"Mai napig ha évente párszor odakeveredek és meglátnak, megkérdezik hogy férjhez mentem és szültem-e már, majd a nemleges választ hallva köszönés nélkül elmennek." Hasonló a helyzet élettársam családjánál is.

Anyós már anyámnak mondja, hogy jaj soha nem lesz gyerek.

Szüleim csak annyit mondanak, hogy ezt nem lehet erőltetni, majd eldöntjük.

Anyósom egy időben teljesen alaptalan pletykákat is terjesztett rólam emiatt, ezt most inkább nem írom le.

Élettársam rokonai, ismerősei nagyon gázul űzik ezt.

Testvére részegen többször nekünk állt, erőszakosan, hogy mégis mit képzelünk, hogy nincsen gyerek. Volt, hogy házibulin leültettek a férfiak(!!!) családi barátok és a testvére és nekem álltak ittasan, hogy "gyerek?" "gyerek?" amikor fel akartam állni, lenyomtak vissza a székre.

Azóta egy ilyen családi bulira sem mentem el.

Volt jó pár hasonló akciója a testvérének is.

Azóta kerülöm őket.

A rokonságának egyik ága nem is vesz emberszámba, nem szólnak hozzám.

A legrosszabb az, hogy bár egyikünk sem akart gyereket, szerintem a családi és ismerősök nyomására élettársam most szeretne. Mindezt úgy, hogy utálja a kialvatlanságot, rendesen neurotikus lesz tőle, nem szereti a gyerekeket, emberkerülő.

Tehát lehet ez lesz a vége a kapcsolatunknak.