23 évesen bűntudatot érzek, hogy el akarok menni itthonról. Mit tehetnék, hogy ne érdekeljen más véleménye?
Nos kicsit lehet hosszú leszek.
23 éves vagyok és anyám egyetlen gyereke. Az első szülött gyereke valami rendellenességben meghalt kicsivel születés után. Ez eléggé megviselte.
Ezért is nagyon óvnak itthon. Konkrétan időben kell hazaérnem este ha valahova egyedül megyek. Múltkor már a nagyim a kapuban várt, mert kicsit később értem haza mert dugó volt. És tudták, hogy hol vagyok, de mégis este 9 után anyám írt, hogy "Hol vagy??". És ez sokszor előfordul. Anyámmal és nagyimmal lakok születésemtől fogva és manapság úgy érzem, hogy emiatt nincs önállóságom. Egy burokban vagyok a szobámban. Régóta vágyok önállóságra és saját magán szférára. Addig eszembe se jutott az albérlet téma, míg barátnőm előhozta. Baromira megtetszett az ötlet, mert sokkal több szabadságom lenne, nem kellene beszámolnom mindenről és a többi. Viszont tudom, hogy csak azért csinálják ezeket mert féltenek, de néha már betegesen. Keresztanyám szerint is jogos hogy aggódnak, hiszen amilyen alakok vannak a világban manapság. De ennyi erővel kísérhetnek kézen fogva ha hajnalban vagy este jövök megyek valahová, mert akkor is simán érhet valami az ő felfogásuk szerint. Sokszor tervezem a költözést, sőt felvetettem nekik mint ötlet és nem bánnák. Bár tudom, hogy anyám szerintem befordulna ha elmennék, de csak számított arra, hogy egyszer külön életet fogok élni és már nem kell a gondoskodásuk igaz? Nem szeretnék 30 éves koromig itthon élni, mert eléggé zavarnak a család hektikus szokásai és gyűjtögetési mániái. A konyhába konkrétan nem tudok egy tányért se rakni az asztalra, mert ellepi a cucc, pedig a konyha a kedvenc helyem. Semmi problémám nincs velük, remek a kapcsolat de manapság már kezd minden idegesíteni. Amint összegyűjtenék egy bizonyos összeget, elmennék albérletbe. Csak bűntudatom van, hogy itt hagyom anyámat és mindenkit. Nos ennyi lenne épp. Mit tegyek, hogy ne érezzek bűntudatot? Mellesleg ha láttok hasonló kérdést akkor lehet én raktam ki csak most kiegészítem pár információval. Előre is köszönöm a válaszokat! 23L
válasza:Ha elfogadsz még egy tanácsot, ne pár utcányira költözz, mert ugyanúgy kontrollálni fognak. Beállítanak bejelentés nélkül lehetetlen időpontokban pl.
Ha már homár, legyen kövér.
Költözz el, pasizz, szórakozz, ez a huszonéves lányok dolga. És ne hagyd magad érzelmileg zsarolni.
Mi itt bármikor segítünk lelki fröccsel, ha nem tudod senkivel megbeszélni.
HAJRÁ!!
37N
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Nagyon irígyellek, hogy vannak barátaid...
Hasonló helyzetben vagyok, mint te, viszont nekem mégcsak lehetőségem sem lenne albérletbe költözni, mivel mindenki lemorzsolódott az érettségit követően, egyedül meg lehetetlen, ha csak nem valami 500 ezer Ft-os fizetést fogsz ki.
Nem elég, hogy 3 éve nem tudom befejezni az egyetemet, mert a nap 24 órájában hozzájuk kell alkalmazkodnom, nincs helyem tanulni és fel kell adnom bizonyos dolgolat a kényelmük érdekében, hanem még külön szobám sincs.
25 évesen.
Ja.
Nem is érzem magam annyinak, nem is nézek ki annyinak...nem is adnak semmiféle felnőtt kort illető tiszteletet. Nagyon domináns természete van az édesanyámnak finoman szólva, nem nagyon tudom kibontani a szárnyaimat...a paraszt, suttyó, lusta férjéről nem is beszélve, aki egész nap a gép előtt döglik és egy szaros villát nem képes elmosni maga után, csak összeb_ssza a konyhát, amit nekem kell rendbe tenni utána...
Én is szeretnék élni, nem csak létezni.
Főzni, akkor és azt, amit szeretnék, utazni, dekorálni a helységeket a saját ízlésem szerint, kiskertet nevelni, kint ülni a saját erkélyemen..ha olyanom van, tornázni a lakásomban..különböző frizurákat elsajátítani, megismerni önmagam, a határaimat, nyelveket tanulni, nyugalmat. Azt, hogy nem mások kedvének a kereséséből áll az egész napom...akkor fekszem le, amikor akarok..azt csinálok,amit csak szeretnêk..🙁
Egész nap takarítok, teregetek, mosogatok...nem gond..megszoktam
...az édesanyámnak szívesen segítek..de abszolút nincs megbecsülve a munkám itthon. A proli férje jóvóltából...este kilenckor azt kell hallgatnom külön szoba híjján, hogy lövöldözik és örjöng a playstation előtt.
Nem bírom már sokáig...
válasza: válasza:"Telefonszámot is cserélek, mert fogadok, ha elmegyek akkor is fognak hívogatni, érdeklődni stb. Nem hiányozna ez."
Soha többet nem akarsz velük telefonon beszélni? Gondolod, hogy sose lesz a te érdeked, hogy rád csorogjenek? Ha csak egyszer is lesz ilyen, attól kezdve tudni fogják az új teloszamodat, úgyhogy semmi értelme lecserelni. Inkább tanuld meg ésszerűen használni a telefonodat: állíts be olyan csengohangot, amiből tudod, hogy mikor hívnak ok, és ha épp nincs kedved dumálni velük, akkor ne vedd fel, csak olyankor, amikor te is akarod a csevelyt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!