Miért nem hagyják a szüleim hogy a saját életem éljem?

Megértelek, én 26 vagyok még nincs családom, de dolgozom, külön élek. Úgy kezelnek mint egy szeleburdi 16 évest, bármit csinálok az rossz, nem jó, nem úgy kellett volna stb..

Én is félek a sarkamra állni, mert ha megmondom hogy márpedig én így csinálom akkor sértődés meg cirkusz van. Én is a pszichológuson gondolkodom csak az a baj hogy nem csak nekem kéne eljárni hozzá, hanem anyáméknak is akik nyilván nem fognak. Gondolom nálatok is hasonló a helyzet

Anyám is csinálta még ezt mikor eljöttem egyetemre. Mivel még ő tartott el, ezért azért volt a stratégiám, hogy minden elmondhat, max az egyik fülemen be, a másikon ki. Végülis meg tudtunk egyezni, hogy egyszer-kétszer elmondhat mindent, és ha nekem tetszik hallgatok, ha nem akkor nem. Ez annyira jól működött, hogy már független emberként sem zavar, ha valamiről elmondja a véleményét, nem vagyok köteles rá hallgatni, és ezt ő is elfogadta.

A feleségemnek már nehezebb volt megbirkóznia a szüleivel, ráadásul hozzájuk közel lakunk. Ott pont az volt a baj, hogy anyósom sok dologba beleszólt, a feleségem meg mindig a sarkára állt, és hetente négyszer összevesztek. Végül én elmagyaráztam a feleségemnek, hogy hadd mondja el a véleményét, nem kell ráhallgasson, apósom meg anyósomnak magyarázta el, hogy elég egyszer elmondani, nem kell 4 napon keresztül stresszelni a másiakt valamivel.

Neked is azt tudom javasolni, hogy egyik füleden be a másikon ki, és ha túl sokszor elmondják, akkor szólj hogy már hallottad.

De csak annyit mondjatok meg, miért baj ha megsértődnek?

Ez a baj veletek, hogy jaj megsértődnek, cirkuszolnak. Na és?

Lehet lesz 1 heted amikor nem beszélnek veled? És akkor mi van? Nyugtod lesz?

Nektek nem pszichológus kell. Hanem eldönteni magatokban, hogy felnőtt nő vagyok gyerekekkel férjjel, nekem ne mondja meg senki nekünk mi a jó.

Eladtam a házam és kinek mi köze hozzá?

Ha kezdik a szülök akkor annyit mondasz. Ne haragudj anya, ehhez semmi közötök. A fèrjemmel megbeszéltük. Nem szólhatsz bele.

Nem magadban kell örlődni hanem kimondani amit gondolsz nekik. Mit tud veled csinálni? Sarokba állít?

Egyébként a gyerekeidnek is rossz példa ez, hogy nem állsz ki magadért. Azt látják anya szenved, nem védi meg magát, akkor minket sem fog?

Ezt már ezer éve, mikor férjhez mentél külön költöztél meg kellett volna csinálni. Határt húzni. Hidd el sokkal jobb is lenne a szüleiddel a kapcsolatod.

#1-es vagyok

Nekem azért baj ha megsértődnek mert apám olyankor olyan lelki terrort alkalmaz rajtam amit szerintem itt sokan el sem tudtok képzelni. Nem vagyok elég erős mentálisan, totál ki tudok borulni tőle ezért inkább nyelek. Tudom, akkor ne panaszkodjak ha nem bírok a sarkamra állni. Na mindegy, ez van

6: a megfelelesi kenyszer a bajuk. Meg a “megiscsak a szulom” mentalitas. Baratnom is allandoan nekem panaszkodik, de nem szol vissza, pont ugyanezert..hat akkor tovabbi jo szenvedest.

Nekem ugyanilyen a csaladom, en beleallok a konfliktusba, nem egyszer atment uvoltos-telefonlecsaposba a tortenet, aztan volt egy vagy ket nyugodt hetem.

7

Ha külön élsz és apád terrorizál akkor nem kell vele addig kapcsolatot tartani amíg nem tud normális, felnőtt emberként kezelni.

Ha nem függsz tőle anyagilag, akkor megteheted, hogy amikor kezdi a terrort, te leteszed a telefont, ott hagyod, nem engeded be stb… ezer lehetőség van. Csak te sajnos ebben nőttèl fel, csak ezt a lehetőséget ismered. Pedig van lehetőség. Nyilván k. urva nehéz de ha egyszer megmutatod neki, hogy így nem viselkedhet, te is jobban fogod érezni magad.