Mi a véleményetek arról ha a szülő a gyereke ellen fordul és a új párkapcsolata fontosabb?! 16/l

Szülőként írom, hogy egy anya vagy apa, soha senkit ne tartson már fontosabbnak mint a saját gyerekét...

Én apukaként jobban szeretem a gyerekeimet mint a feleségemet, pedig ezt előttük el sem tudtam volna képzelni.

Ezt a feleségem is tudja és ezzel Ő is így van, és ezzel semmi bajom.

Azt gondolom, hogy ez a normális.

Közösen létrehoztunk olyan életeket, melyek mindkettőnknek mindennél fontosabbak.

Ez nem azt jelenti, hogy elkényeztetjük Őket, mert a legjobbat akarjuk nekik és az a fejlődésüket negatívan befolyásolná...

De ettől a kommenttől felfordul a gyomrom.

“a szulonek is joga van az új kapcsolathoz és ahhoz is, hogy ha a gyerek nem pici már, akkor fontosabbnak tartsa azt, akivel jó esetben a hátralévő életét éli majd le, mint a 16 évest, aki 2 év múlva úgyis lelép”

Az addig oké, hogyha a szülők elváltak, vagy az egyik fél már nincs, akkor egy idő után a szülőnek is joga van egy párkapcsolathoz...

De ha valaki egy olyan embert képes előtérbe helyezni a gyerekéhez képest, akit már a gyerek megléte után ismer meg... Azt nem tartom normálisnak. És így tekinteni a gyerekre, hogy az már 16 éves és 18 évesen úgyis lelép (“akkor keressünk már magunknak valami faszit/csajt hogy ne legyünk egyedül” ugyebár), nagyon beteg dolog... Basszus, a gyerekedről beszélsz.

Mielőtt megszületik, már akkor amikor még csak tervezitek, jó esetben örökre terveztek a pároddal.

Ha ez időközben meg is változik (mondjuk ez is azt jelzi, hogy nem voltál elég felelős, kivéve ha halálesetről van szó), akkoris, utána már nem választhatsz úgy párt mint azelőtt, hogy gyereked lett.

Ezt is és minden mást is ahhoz képest kell mérlegelned, hogy neked már gyereked van...

A döntéseid gyerekre mért hatásait ugyanúgy, vagy még jobban kell mérlegelned... Már nem csak te vagy, a döntéseid nem csak rád hatnak.

Ha te élsz a gyerekkel egy háztartásban, ez hatványozottan igaz...

Nem vihetsz be a gyerek életébe egy olyan idegent aki:

- Veszélyeztetheti a mentális fejlődését, mert nem ismered eléggé...

- Ne adj isten, más szempontból is veszélyes lehet rá, ugyanennél az oknál fogva.

- Aki nem képes más gyerekét szeretni, nem tudja elfogadni, hogy a gyerek a “csomag” részét képzi, ugyanis egy ilyen ember közétek akar majd furakodni.

De ezt 100 pontig lehetne sorolni, mégis rengetegen elkövetik ezeket a hibákat...

És ami gyakran felmerül, hogy a gyereknek nincs köze a szülei kapcsolataihoz...

Nos, ez egy hatalmas baromság. Ez a szexualitást a igaz.

De gyereknek minden máshoz köze van, ami előtte, az életterében zajlik!

Ugyanis komoly hatással van rá!

Nem mindegy neki, hogy milyen személyekkel él egy fedél alatt, ez igenis az Ő dolga is...

Ezekbe a dolgokba, hogy megfelelő párt választottál e, szeretnéd e lecserélni, stb. ideális esetben, nem akkor gondolsz bele, amikor már meg van a gyerek.

Ugyanis akkor már nincs akkor szabadságod ezekben a kérdésekben, nem tehetsz meg annyi mindent mint azelőtt, de ezt te vállaltad, tudatosan.

Ezt el kéne tudni fogadni...

42!

Majd akkor is forduljon fel a gyomrod, ha első kézből tapasztalod. Nem mindig a gyerek ám az ártatlan bárány.

#43. Talán ezért nem 16-18 évesen kell, szinte még gyerekként gyereket csinálni...

Nekem volt is és van is életem, köszönöm.

De egy ember felnevelése, az minden szempontból áldozatokkal jár... De ezekért maximálisan kárpótolva leszel. Lehet, hogy ez neked új infó.

Ha ezt valaki nem tudja elfogadni, nem kell gyereket vállalni, azzal sincsen semmi baj.

#44. Hol írtam én olyat, hogy mindig a gyerek az ártatlan bárány?

De a gyerek személyiségfejlődésében, pszichés fejlődésében nekem is szerepem van mint apuka.

Ha valami defektje lesz, ahhoz nagy eséllyel én is hozzájárultam. Persze ez sem törvényszerű, de elég kevés kivétel van.

Ilyesmi lehet az antiszociális személyiségzavar: pszichopátia, szociopátia.

De állítólag ilyeneknél is szerepet játszanak a csecsemőkori hatások...

Ha meg csak jellembeli hibákra gondolunk, szerintem az is legtöbbször a nevelésből fakad, aminek része az óvoda, iskola is.

"Egyébként meg baromira látszik ki az, aki mondjuk elvált nő/férfi új párjaként válaszol a kérdés alatt és latszik hogy vérig van sértve mert az igazáság sokszor fáj."

39-es, igen, mindenkinek nyilván a saját problémája a legnagyobb probléma.

Én amúgy nem vagyok benne (szerencsére), nálunk nem volt válás, szülő korai halála, tehát gyerekként sem voltam benne, és most, felnőttként sem. Csak azt látom azért, amikor pl. helyes, normális szomszédasszonyom nyűglődik az özvegy férje utálatos gyerekeivel. Akik meg azt hangoztatják, hogy a szemetet is azért kell kivinniük, mert az apjuk felesége szemét (előtte gondolom, megette őket a kosz. Ja, nem.) Tehát csupa ilyeneket látok, én jellemzően (korom miatt) a felnőtt szemszögéből.

45!

Na és azt ki mondta, hogy 16-18 évesen lett az a gyerek? Az enyémnel mondjuk ugy 10 évet tévedtél.

Nem arról van szó, hogy valaki nem vállal áldozatot. De hagy ne legyen mar valakiből apáca vagy szerzetes csak azért, mert az első házassága nem működött. Attól, hogy ott a gyerek, meg nő vagy férfi az illető, sót, elsősorban ember, akinek vannak alapvető igényei, mint pl a társaság. Fel lehet akdozninaz életet a gyerekért, persze hogy fel lehet. Lehet a gyerek rabszolgája lenni, mindent megtenni neki, aztán ott maradni egyedül, amikor a gyerek bizony új életet kezd és kirepül.

"De egy ember felnevelése, az minden szempontból áldozatokkal jár... De ezekért maximálisan kárpótolva leszel. Lehet, hogy ez neked új infó."

Igen, valóban új info. Nem, nem leszek kárpótolva mindenért. Nem is kell. Csupán nehany dolognak nem kellett volna megtörténnie. Nem eléd az életemet, nem tudsz róla semmit, ne ítélj. Lehet már rég felkötötted volna magad, ha átéled mindazt amit én a gyerekem miatt. Vita vége.

Ja értem.

Akkor az egész hozzáállásod abból fakad, hogy Te minta szülő vagy, nem rontottál el semmit, de a gyereked ennek ellenére egy velejéig romlott egyén lett, aki miatt rajtad kívül, szinte mindenki más már rég öngyi lett volna, mert nem olyan erősek és kitartóak mint Te...

Amúgy egy szóval nem mondtam, hogy nem lehet egy szülőnek kapcsolata, szerelmi élete, akár özvegyként akár elváltként, gyerek mellett...

Csupán azt mondtam, hogy messze nem tehet meg annyi mindent, mint amikor még nem volt gyereke.

El kell fogadni, hogy szülőként, szinte minden döntésünk, immár egy másik életre is hatással van.

Eszerint kell mérlegelni.

Ezt a legtöbben, akik új férfit/nőt engednek be az életükbe, véleményem szerint nem teszik meg... A legtöbben, de egy kisebbség igen.

Ez csak az én véleményem, lehet vitatni.

49!

Nem írtam egy szóval sem, hogy minta szülő vagyok. A gyerekem nem egyszerű eset, kiskora óta folyamatosan nevelési tanácsadó, pszichiáter és egyéb szakember segíti az életünket, nem véletlenül. De te nyilván jobban tudod. Tényleg befejeztem veled.

#47 Felnőtt vagyok én is. Csak sajnos a mai napig iszom a levét annak ami anno volt.

Nem paaradox hogy egy olyan nő aki önmaga is anya hangolja az új párját a gyerekei ellen, az ellen hogy nekik jó legyen, hogy a szülő még véletlen se tegyen jót a gyerekével, segítse ha módjában áll (márpedig áll) az életben? Mert inkább önző és csak saját magára gondol?

Nem mondom hogy CSAK a nő a hibás, nyilván az is hibás aki hagyja magát megvezetni.

De az ember mint írtam nem 18 évre vállal gyereket. Hol van ez előírva hogy 18 évesen midenki lelép??

En is 18 voltam amikor egyetemre mentem de nem költöztem el, mert helyben jártam egyetemre.

Ezzel a 18 éves kora után teszünk a gyerekünkre mentalitással inkább senki ne vállaljon gyereket.

És igen belőlem is a negatív tapasztalat beszél, de a környezetemben RENGETEG ilyen van, rengeteg ilyet látok, ismerek és gáznak tartom ha egy szülőnek (legyen nő v férfi) fontosabb egy random punci/pénisz mint a saját gyereke.

Nem mondom hogy ne legyen új párja, sőt egészséges ha van. Csak tudni kell disztingválni aközött hogy kicseszek-e a gyerekemmel vagy nem.