Hogy beszéljem meg a fiammal, hogy kisbabát akarunk?

Kérdező ne hagyd hogy a te gyereked is így járjon. Hiába mondod most hogy nem fog az én anyámék is ígértek mindent.

És ne kérd a nagyobbikat hogy bármiben is segítsen ami a gyerekkel kapcsolatos ha nem akar. Nálam elérték hogy utáljam azt a gyereket

Szerintem itt senki nem nézi a babákat "kártékony féregnek" szimplán van az az életkor/élethelyzet amikor nem érdemes/szabad szülni, mert csak árt vele, vagy a meglévőnek, vagy a meg nem születettnek.

A kérdező jelenleg mind két esetbe beletartozik, 1 ehhez már sajnos öreg 2-ott van egy kamaszodó gyerek, de csak nem képes felfogni hogy ezzel hogy ilyen későn vállal még egy gyereket mindkettővel instant kibaszik.

És igen attól hogy mindenki a környezetedben 30-éves kor fölött vállal gyereket attól ez még gáz, főleg a születő gyerek egészségét illetőleg.

Fú, hát ez egy fogós dilemma, amiben mindenkinek van némi igazsága. Tizenéves korban egy új gyerek a családban tényleg akkora felfordulást hoz az életében valakinek, hogy valami köze azért mégiscsak van hozzá. Egy kisgyereknek valóban nincs szava abban, hogy a szülei vállalnak-e neki kistesót, de egy kicsi gyerekre nem is hárul annyi teher ennek a kapcsán. Egy kamasz így is, úgy is be lesz vonva a gyerekfelvigyázásba, bármilyen szilárdan is mondja a szülő, hogy nem, ő tudomásul veszi, hogy nem a kamaszának szül, nem fogja nyektetni, hogy vigyázzon rá...ez kútbaesik előbb-utóbb, amikor eljön ismét az "elegünk van abból, hogy soha nem tudunk kettesben lenni" időszak. Emellett a tinikor rázós, sok odafigyelést igényel a szülőktől, amíg ők a babával foglalatoskodnak 0-24, addig könnyebben siklik félre a nagy, akit akaratlanul is hanyagolnak emiatt. A kamaszkori lázadás célpontjává is válhat a baba. Egy patchwork family-ben az is felvetődik, hogy az mostohaapa, mostohaanya, aki addig elfogadja a párja gyerekét, nem "bolondul-e" meg attól, hogy most lesz saját, és nem válik ellenségsebbé-e azzal, aki mégsem az ő vére...sajnos ősi ösztön, hogy az erőforrásokat már kevésbé szívesen pazarolja más gyerekére az, akinek van sajátja. Ezt ebben az esetben a kamaszkori lázadásból adódó konfliktusok súlyosbíthatják is. Hiszen az már önmagában egy krízis lesz, hogy egy nem saját gyerek lázadozik a nem saját apja ellen. Akinek ráadásul lesz egy tündi-bündi saját babája is. Az is kérdés, mi van a srác vér szerinti apjával...végső soron oda is fajulhat a helyzet, hogy a gyerek egyszer csak kitalálja, hogy elköltözne akkor inkább hozzá, ahol nincs csecsemősírás, nyüstölés, hogy vigyázzon a gyerekre "csak egy fél órát" meg ilyenek.

Másrészt érthető vágy a kérdező részéről, hogy legyen saját, közös gyereke élete szerelmével is, és 36 évesen még nem öreg hozzá.

Kérdező, de akkor most szülj még, hogy a fiadnak legyen esélye az ország másik végébe menekülni kollégiumba, hogy ne tedd azért teljesen tönkre az életét.

Oké, legyen gyereked, csak szoktasd magad a gondolathoz hogy a nagyobbikat el fogod ezzel veszíteni. Nekünk tök mindegy, csak ne gyere majd ide sírni hogy a nagyobbik gyerek miért nem akar soha hazajönni kollégiumból, és miért minimalizálja a nálatok(direkt nem otthon) töltött idejét.

Abban igazat adok, hogy kicseszés a naggyal. A kis korkülönbség híve vagyok (max 2-3 év).

Viszont az nettó baromság, hogy öreg a szüléshez. Most kéne szülnie az elsőt, inkább mint 20 èvesen.

Nem állatok vagy putrisok vagyunk, hogy ahogy elérjük az ivarérett kort, rögtön kölykedzni kelljen.

Az is nettó baromság, hogy a 30 felett szülőknek beteg lesz a gyereke vagy nehezebb bármi. 40 körül már igen, de 35 éves korig semmi különbség nincs a huszonévesekhez képest.

Pont hogy az idősebb szülőknek születik nagyobb eséllyel okosabb gyereke, olvassatok már utána.

Ja, hogy ahhoz olvasni is tudni kéne...