Hogy értessem meg a lányommal,hogy nem akarom tartani a kapcsolatot?

Tudom,hogy sokan elítélnek emiatt,de senki nem járt a cipőmben. Az első komoly kapcsolatom nem alakult valami fényes. Fiatalon összejöttem az akkori párommal, otthon rossz volt a helyzet, ráadásul becsúszott egy gyerek, így odaköltöztem az anyósomékhoz, megszületett a kislányunk és ott éltem 7 évig. Pokoli 7 év volt, mert az élettársammal egyáltalán nem jöttünk, gyakorlatilag a kutyájának nézett, ahogy az anyósom,apósom és a többi rokon,a sógoraim stb.is.Ugráltattak, halálra dolgoztam magam és egy jó szót sem kaptam. Semmibe voltam véve,semmi volt a véleményem, mindig minden úgy volt ahogy az élettársam akarta. Utáltam azt az életet és azt a családot, gyakorlatilag a kislány volt az egyetlen barátom abban az időben. Aztán találtam egy jó munkalehetőséget az ország másik felében, ingyenes szállással,havi egyszeri hazajárással. Havi egyszer sem akaródzott hazamenni. 2-szer voltam haza,aztán összejöttem ott egy másik nővel, és nem is mentem haza többé. Született egy második gyerek is, aki csak 4 hónapos vokt mikor eljöttem. Albérletbe költöztünk,összeházasodtunk és éltem a saját életem. Nem látogattam a gyerekeket,mert örültem hogy megszabadultam abból a családból. Ennnek már 23 éve. Tegnap pedig facebookon megkeresett a kissebbik lányom. Pár mondatot írt, azt kérdezte akarok-e beszélgetni. De én nem akarom bolygatni a múltat, vagy kapcsolatba kerülni a volt élettársammal. Eddig jó volt így, maradjon is így. Szeretem őket, de nem akarok semmilyen kapcsolatot. Hogy mondjam ezt el neki?Vagy ne is irjak semmit,csak simán tiltsam le? Talán úgy lenne a legjobb,nemde?