Hogyan tudnám anyával megbeszélni az anyagiakat?

A nyelvtanfolyam EGYELŐRE SEMMIBŐL nincs fizetve. Mert még nem kezdtem el.

Egyébként vagy apával próbálok beszélni, hogy finanszírozza, ha ez nem megy, akkor az egyetem keretein belül fogok tudni nyelvet tanulni, bár úgy hallottam, nem a legjobb nyelvórák vannak ott, meg a heti óraszám is kevés, de ellenben olcsó nagyon.

Barátom egyedül él, saját lakásban, már dolgozik, sokat keres. Pénzt sosem fogadok el tőle (pedig sokszor felajánl), de megbeszéltük, hogy amíg nincs normális állandó keresetem, nem kér tőlem pénzt a rezsire stb.

Nem, nem a párom anyja mos, a szennyest hazahozom, és itthon én mosom ki vagy anya, attól függ, ki ér éppen rá, a házi munkán abszolút osztozunk itthon.

És honnan gondolod, hogy nem kenek meg magamnak sosem egy szendvicset? Legutóbb 10 éve volt, hogy anyám valaha megkent nekem szendvicset, a reggeliről és vacsiról magam gondoskodom, magamnak csinálom meg. És anyával szoktunk segíteni egymásnak, szinte bármire megkér, elintézem neki, elmegyek helyette postára, vásárolni, gyógyszertárba stb, tehát itt nem arról van szó, hogy otthon tespedek és csak várom a pénzt és közben a s*ggem nyalják!

#28, Te aztán nagyon el vagy tévedve!! Értsd már meg, hogy a ROKONtartás (nem gyerektartás!!!!) az ENYÉM! Ha én nem kérem 4 évvel ezelőtt a bíróságon(!), hogy anya számlájára menjen, A JOG SZERINT(!!!!!!!!), természetes módon ÉN LETTEM VOLNA A KEZDEMÉNYEZETT!! Persze akkor gimis voltam, barátom sem volt,totál más élethelyzetben voltam, ezért láttam ezt így praktikusabbnak, de ez azóta megváltozott teljesen. És oké, nappalis vagyok 22 éves, de simán elköltözhettem volna már itthonról, felnőtt ember már maga kapja meg azt a pénzt, amiből élni szeretne - akkor is, ha még otthon él! És természetesen, a rezsibe beszálltam volna! Tavaly nyáron pl. dolgoztam 40 órában egy irodában, nettó 220-t kerestem, de mivel időszakos munka volt, a rokontartás 80 ezer ft összegű értéke továbbra is ment anyának. Megbeszéltük, hogy a rezsibe nem adok bele, ellenben anya megtarthatja a rokontartás 100%-át.

És hogy "bulikára" költöm? Miért, szerinted az élet csak munkából és kajálásból áll? Basszus, 22 éves lány vagyok, nyilván néha megyek moziba, beülök barátnőkkel valahova, azért nem gondolom, hogy ez luxus lenne! És ez nem anyám pénze, hanem apáé, aki csak úgy zárójelben megjegyzem, 10x többet jár el 58 évesen "bulikázni", mint a 22 éves lánya! Hetente 1-2 alkalommal mennek koncertekre, moziba, színházba, edzőterembe, strandra, fürdőbe ide-oda amoda, észben sem lehet tartani. Évente 2-3x wellness hotelbe, idén nyáron "csak" 3x mentek el nyaralni a barátnőjével, ebből 1 külföld volt. És itt vagyok én, aki egész nyáron 5 napot volt Balcsin és azt is azért, mert egy ismerős INGYEN kiadta nekünk a nyaralóját. Félreértés ne essék, nem panaszkodni szeretnék, nagyon jó volt a nyaralás, de azért ilyen kijelentést tenni, hogy a jó drága szüleimet lehúzom "bulikával", elég erős! Miközben apa és köztem pont ő az, aki állandóan csak szórakozik a munka mellett, én nekem meg arra nincs pénzem, hogy egy 35 fokos nyári napon strandolni elmenjek! Ez a nem mindegy!

És 40 kredit az nálunk kérem szépen, 12 tárgy, 2-3 hetente kis zh van a tárgyak nagy részéből, beadandók, csoportmunkák, szakirodalom olvasás, nagy zh-k, vizsgák, stb. Lehet te valami alibi szakra jártál, de azért nálunk rengeteget kell hétről-hétre is foglalkozni a tárgyakkal, mert teljesen gyakorlati szakon vagyok.

És igen, előadóművészethez kapcsolódik a hobbim és az sem volt ám kényelmes, hogy egyetem mellett hétvégente éjszakáznom kellett állandóan, de nem panaszkodom, mert ellenben jó pénz jött belőle, ezért is vagyok most megszorulva és ezért írom ki a kérdésem.

És aki azt mondja, állandóan csak a strandra kell a pénz, hát nem teljesen... nekem tökéletesen megfelel egy biciklitúra vagy ilyesmi, ami kb 0 költség, vagy szabadstrand is, de valljuk be, nem lehet állandóan biciklizni sem menni (egész karantén alatt ez volt az egyedüli "kimozdulós" programom, mert ugye mást nem lehetett csinálni). Nekem tökéletes program a társasozás is, de azt sem lehet állandóan!

Nem gondolom, hogy ingyen élő lennék, augusztusban, amikor csak tehettem, eljártam alkalmi munkákra, amik között elég sok 12 órázás volt h*gyért-sz*rért, de elvállaltam, mert jobb, mint a semmi. 55 kilós nőként nem volt kellemes 50 kg-os betontömböket emelgetni a tűző napon, nettó 950-es órabérért... csak egy példa a munkáim közül, hogy azért kicsit gondolkozzatok már, mielőtt ítélkeztek!

Akinek nem inge, ne vegye magára ezt a hangsúlyt, de azért egyes kommenteknél elszakadt a cérna nálam, egyszerűen el sem tudom hinni, hogy ennyire primitívek egyes emberek...

Plusz lehet sajnálni drága apucit, hogy "lehúzom" őt, de azért valljuk be, ha ők gondolnak egyet a barátnőjével (aki általános iskolában tanár, tehát nem az ő részét is apa finanszírozza) és fogják magukat, elmennek eg 10 napos New Yorki utazásra, "mert csakúgy", azért annyira mégsem sajnálatra méltó a helyzetük.

Továbbá, tudták, mivel jár egy gyerek, ha sajnálja tőlem a pénzt, minek vállalt gyereket, miért toltak elit gimnáziumba, később egyetemre? Tudják, mikkel jár, milyen anyagi vonzattal. Ha anya nem találja ki, hogy elitgimibe járjak, aztán nem úgy nevelt volna, hogy járjak egyetemre és szerezzek diplomát, lehet már 4 éve dolgozhatnék kasszásként a SParban és nincs ebből probléma. Az ő döntésük volt az is, hogy megszülettem és az is, ahogyan utána felneveltek és irányt mutattak(nem bánom, érdekel, amit tanulok, nem ezért írtam most ezeket).

Anyának mindig azt mondta az apja, hogy minél többet tanul, annál rövidebb lesz a kapa nyele. Anyáék ebben a szellemiségben neveltek minket. Persze lehet vitatkozni azzal, hogy ez a mondás igaz-e vagy sem, de remélem, értitek, hogy mi a lényeg. PONT.

37, ha valóban igaz, amit most leírtál, őszintén sajnálom, hogy így alakult az életed. Azért ne a saját életedhez hasonlítsd mindenki életét, mert általában nem az a sztenderd, ahogyan te nőttél fel, full lemondással MINDENRŐL, a saját életedről, szabadidődről, pénzedről.

És sajnos látszik is, hogy a nehézkes gyermekkorod és fiatal felnőttkorod igencsak megkeseredetté változtatott téged.

Hivatkozhatsz mindenféle felnőttkorra, hogy 22 éves koromra már 100%-ban egyetem mellett magamat el kéne tudnom tartani, sőőőt, nem csak magamat, de anyámat is, apámat is - természetesen kihangsúlyozom - egyetem mellett! De a joggal nem lehet vitatkozni, nem véletlenül foglalták bele, hogy amíg a gyerek nappali tagozaton tanul, KÖTELESSÉGÜK eltartani (de max 25 éves koráig). Nyilván volt oka annak is, hogy ez miért került be törvények közé... méghozzá azért, hogy aki nappali tagozaton jár akármilyen iskolába, ne olyan kiégett, megkeseredett ember legyen, aki egy full-time képzés mellett még dolgozzon is annyit, hogy saját magát, SŐŐŐŐŐT ugyebár a szüleit is el tudja tartani. Vicc.

Szerintem nem ez az élet. Az életben fontos a munka, tanulás, de szükség van pihenésre, kikapcsolódásra is, a barátokkal, rokonokkal együtt töltött időre. Látszik, hogy az életed sajnos eddig csak a szenvedésből és a pénzkeresésből állt (persze, ha igaz, amit írtál), de rendesen kiégett emberré is változtál.

Amikor tehettem, dolgoztam egyetem mellett, sőt 3 éve, mióta egyetemista vagyok, havonta 40-100 ezer ft/hó összeget meg is kerestem a hobbimmal, plusz a képzés jelentős részében kaptam 20-on valamennyi ezer Ft tanulmányi ösztöndíjat is havonta (amiért szinten keményen meg kellett dolgoznom és TANULNI). Nyilván a hobbimmal kapcsolatos bevételem teljesen elszállt a vírus miatt, mert az a fix hely, ahova rendszeresen hívtak fellépni, egyszerűen bezárt. Tavaly és tavalyelőtt nyáron dolgoztam, idén arra sem volt lehetőség, szintén a vírus miatt (egyszerűen nem találtam munkát, csak aug végére alkalmikat). Innentől kezdve nem gondolom azt, hogy anyám és apám pénzén csüngő valaki senkiházi lennék, egyszerűen most egy sz*r időszakba kerültem, amikor szeretnék hozzájutni picit több pénzhez. És ez csak 1 évre szólna, mert köv. nyártól fixen dolgozni fogok, egészen nyugdíjas koromig. Msct, mint már írtam, levelezőn fogom csinálni.

Unalmas már ez a sok magyarázkodás és azt érzem, aki bele akar kötni, úgyis bele fog tudni. Tehát felesleges tovább szaporítanom már a szót.

Btw.: önéletrajzom sem üres, volt már 2 komolyabb munkahelyem, majdnem 1 éves szakmai tapasztalattal összesen. És ez csak több és több lesz innentől.

39, a kredit nem mindig arányos a belefektetett energiával... nézd meg pl a BME-t, ahol ott vannak a 4 kredites laborok úgy, hogy labor előtt fel kell készülni előre, ott vagy laboron egész napot, aztán még egy fél nap elmegy jegyzőkönyvre... 4 kreditért mindezt! Nemrég panaszkodott éppen egy BME-s mérnök hallgató barátnőm erről, hogy van olyan 5 kredites tárgya, ami kb "ingyen ötös", de ők a 3-4 kredites laborokkal szívnak a legtöbbet, éjszakáznak, stb.

Nekem is eddig egyébként 5 kredites alapozó tárgyaim voltak, idén jöttek be a 3-4 kredites tárgyaim, amik már a szakon belül 1-1 kisebb részterületre térnek ki jobban, ezek olyan ráépülős tárgyak már. Viszont sok van belőle... plusz a kötválokkal is el voltam maradva, most 3 vagy 4 kötvált is fel kellett vennem és ezek között is vannak elvileg melósak, legalábbis felsőbbévesek ezt mondták.