Mit szólnál ahhoz, ha a gyereked az alábbi foglalkozások közül valamelyiket végezné?

A sírkőfaragónak nem örülnék, mert van ismerősünk,és a kőpor nagyon rosszat tesz a tüdőnek sajnos.

A többivel, a vállalkozót leszámítva meg az a bajom, hogy képzettséget nem igénylő, rosszul fizetett melóknak tűnnek. Ennél azért többre is képesek.

Szóval akkor már a koporsókészítő viszi a prímet ezekből.

Ez így elég lehangoló. De hát, ha a gyerek bírja lelkileg és neki tetszik, akkor csinálja.

Leginkább a temetkezési vállalkozót tudnám elképzelni ezek közül, mivel nő.

2 dolog van a világon amiből mindig meg lehet élni. A kocsma és a temetkezési munkatársak. Mert halottak és részegek mindig lesznek.

Így nem zavarna, ha bírja lélekkel és gyomorral.

temetkezés a legjobb biznisz

pofátlan pénzeket elkérnek érte...

Kedves Kérdező!

Ezekkel a szakmákkal nagyon elutasító,volt az én családom, vagyis inkább mintha nem is léteznének.

Pár éve volt a tévében a DR.G,orvosszakértő.Akkor olyan39-41 éves voltam.És ha hamarabb tudtam volna erről,hogy ilyen dolgot lehet csinálni,nagyon jól tanultam volna.EZ kb az álom szakmám,de sajnos nincs lehetőségem(sem pénzben,sem időben) kitanulni és csinálni már.

Engem úgy neveltek és én is ezt igyekszem továbbadni, hogy az életünket akkor éljük jól, ha valami magasabb értelmet is tudunk neki adni. Önmagában az önfenntartás és a fajfenntartás, tehát az, hogy jól megélünk valami munkából, sok pénzt keresünk, és vannak utódaink (akikről persze a lehető legjobban gondoskodunk) nem lehet kielégítő életcélja egy értelmes embernek.

Valamivel többre kell jutnunk mint az elődeink, jobban megismerni (megérteni, értelmezni) a világot és ennek eredményét kifejezni valamilyen alkotásban, vagy társadalmi hatásban vagy jobbító tevékenységben. Ez lehet hivatás is, hobbi is, de jobb pénzkeresetként is azt tenni, amit szabadidőnkben tennénk, mert az idő véges. Foglalkozhat az ember tudománnyal, művészettel, tehetséges gyerekek nevelésével, vagy hátrányos helyzetűek, elesettek felemelésével, vagy bármivel amitől úgy érezheti, hogy jobb lett az világ azáltal, hogy Ő is benne él/élt.

Ha a halottakkal, temetkezéssel kapcsolatos feladatokat úgy tudja ellátni valaki, hogy az a gyászolók megnyugvását, megbékélését tudja szolgálni, fájdalmukat enyhíteni és ezt sokkal jobban tudja tenni, mint mások tennék az Ő helyében, és ezt örömmel, szeretettel teszi, jól érzi magát ebben a feladatban akkor ez az Ő útja.

Ha viszont csak degeszre akarja keresni magát az egyébként is elesett gyászolók kirablásával, kihasználásával, utolsó filléreik kicsalásával, akkor ez nem egy emberhez méltó életcél.