A gyerekvállalás önző dolog?

Köszönöm, hogy válaszoltál a betegségedre vonatkozó kérdésemre.

Ennek ismeretében is fenntartom: NEM a betegséged az oka az elutasításoknak, hanem a negatív kisugárzás, az önsajnálat.

Anyám epilepsziás (emiatt az iskolát is abba kellett hagynia), gerincproblémái vannak, többször operálták, ebből egyszer majdnem megnémult, 21 évesen megözvegyült (én 3 éves voltam akkor), idén 2x is. Minden betegségével egyetemben mégis boldog élete volt és még lesz is, remélem sokáig. Kevés, nála életrevalóbb embert láttam.

Ismerek gyermekbénulás miatt sánta embert (azért az is elég látványos!), nemrég lett nagypapa, boldogan élnek a feleségével, jönnek-mennek, boldogok.

Szóval: a magaddal való viszonyodat kellene először megjavítani, addig nem fog menni. Ami a jó hír: még fiatal vagy, bőven van időd.

A betegségedre meg biztosan van valailyen kezelés, csak JÓ szakembert kell hozzá keresni/találni. Ráadásul az orvostudomány is fejlődik, bármikor jöhetnek újabb lehetőségek, csak nem szabad feladni.

Szerintem az. Alapból nem hiszem az önzetlenségben, az altruizmusban. Akkor lenne önzetlen egy gyerekvállalás, ha az egyénnek SEMMI pozitív változás nem történne az életében a gyerek hatására, vagy CSAK negatív történne, de bevállalná, mittudomén, a népességért.

Másrészt azért is önzés, mert akinek gyereke van, úgy gondolja, neki jár a közösből a szülés miatt. Ha a szülők lemondanának minden kedvezményről, támogatásról, akkor azt mondanám, ez igen. De így, hogy BABÁM van, ezért nekem JÁR... ez nekem önzés.

Saját gyereket saját örömre saját kontóra - az már valami.

Kérdező!

Hogyan gyógyultál meg a negyedik stádiumi szívelégtelenségből?

Köszi a választ! Egy jó barátomnak van szívelégtelensége, azért kérdeztem.

Minden jót kívánok neked!