A gyerekvállalás önző dolog?
Én nem értem hogy az emberek miért vállalnak gyereket, erre is kérek egy választ. Szaporodás? Vagy a saját boldogságuk?
Létrehoznak egy életet ebbe a világba ami egy kegyetlen hely de miért? Ugye nem mindenkinek való a gyerekvállalás de mégis gyereket vállalnak. De lehet hogy te megtudsz adni mindent a gyerekednek anyagilag és a többi, lehet normálisan neveled de egyszer őt is eléri a szenvedés. Vannak olyan emberek akiknek alapból fáj az élet hiába van szerető családja és a többi. Nem kell oka legyen az élet tele van szenvedéssel, igazából az egész létezés egy érdekes dolog mindenki hasonló utat jár be de egy a vége.
"Ezek mind egyéni saját érdekek. (nem kötekedés, megfigyelés)"
Tényleg? Miért, egy gyerek nem élvezi, nem örül neki, ha foglalkoznak vele? Ember...
Úgy érzem te egy nem túl ideális családba születtél. Szeretném, ha tudnád, hogy a szülők válásához nincs köze a gyereknek. Ők időközben kiszerettek egymásból, de az nem jelenti azt hogy téged nem szerettek volna. Sajnos előfordul, hogy a szülőknek elválik az útjuk, de a gyerek aki anno szerelemből született sosem fog nekik rossz érzést okozni. Vannak persze idióta felnőttek, de azért többségében szerintem tudják rendesen intézni a válást a normális felnőttek, anélkül hogy a gyerek sérülne. Ha mégis sérültél hidd el nem hiszem, hogy szándékosan tették veled. Egyszerűen tapasztalatlanok lehettek még.
Szóval ha te most úgy érzed ez az egész családosdi egy sz*r dolog, ami nem éri meg szívből remélem, hogy találsz egy embert, akivel szeretni fogjátok egymást és akkor majd egy idő után rájössz szeretni való vagy és habár a te gyerekkkorod nem volt a legjobb, de pont ezért akarod majd a saját kis családodban a legtökéletesebb viszonyt kialakítani és saját gyerekre is fogsz vágyni egy idő után, mert visszatér beléd a szeretet.
Amúgy igen a szakemberek tudnak segíteni, még pedig azért mert ezt tanulták. Vannak nagyon jó pszichológusok, akik fognak segíteni. Ahogy most gondolkodsz az nem egészséges.
Tényleg? Miért, egy gyerek nem élvezi, nem örül neki, ha foglalkoznak vele?
De!
Viszont azt, hogy megszülessen nem a gyerek választotta.
Tegyük fel ideális esetben a szülő döntött róla, hogy gyermeket vállal, tehát a saját egyéni érdekét nézte, hogy neki majd jó lesz, hogy lesz valaki akit szerethet, család, stb...
Volt szerencsém mindenféle szakemberrel de csak rosszabbul voltam miután végeztem velük.
Én már nem igazán kötődök senki iránt, a féltestvéremmel sem beszélek mert teljesen közömbös számomra és a nagyszüleimmel szemben is csak fent tartom a látszatot pedig gyerekkoromban nagyanyámat szerettem a legjobban. Anyám iránt ha érzek valamit, van egy barátom is akivel már nem nagyon találkozunk meg végeztünk az iskolával és ő munkába állt és nekem is megvannak a saját dolgaim. Meg persze kapcsolatban van és már nem vagyok olyan fontos, pedig hogy mondta hogy a barátság többet ér bármelyik nőnél. Lényegtelen azért nem felejtem el hogy miket tett értem akkoriban. Apám az ország másik végében él de nem nagyon beszélek vele, nem utálom csak közömbös. Néha ellátogat haza, viszont ha meghalna nem valószínű hogy könnyeket hullajtanék iránta. Szinte eszembe se jutnak azok akik közel állnak hozzám max nagy ritkán.
"Viszont azt, hogy megszülessen nem a gyerek választotta."
Ez igaz. De erről mi sem döntöttünk annak idején. Mégis lehetünk boldogok, nem? És miért lenne önző az, aki megszülte a gyermekét, vállalta a gyermekét és utána tesz az ő boldogságáért. Nem csak a saját boldogságára vállalja, hanem szem előtt tartja a gyereke boldogságát? Akkor miért önző dolog?
Tudod kérdező, ha elmesélném, hogy mennyi s..r ért az életemben, hogy hányszor voltam padlón, löktek a padlóra, tudtam volna az első fára felkötni magam, akkor elsírnád magad. Ettől függetlenül eszem ágába nincs eldobni magamtól az életet.
Tudod kérdező egy nagy bajod van. Belelöktek egy szakadékba. Sokszor engem is. Csak míg én észrevettem a segítő embereket a szakadék szélén, vagy a fogózkodókat a gödör mentén, amin fel tudtam mászni, te ülsz a gödörben csukott szemmel, mozdulatlanul. Igen, sok szenvedés van az életben. De ezen szenvedések egyszer elmúlnak. Ha nem tudsz rajtuk túljutni, akkor az mind a te hibád, hisz meg sem próbálod.
Hiába minden próbálkozás nem látok semmi változást, már azzal sz'ban vagyok hogy beteg vagyok már 4 éves korom óta és ez 18 évesen csak rosszabb lett.
Néha felkelek és csak az élet ösztön tart életben, meg gondolom az antidepresszáns amit évek óta szedek.
Hiába történik valami aminek örülni kéne nem megy, és lehúz hogy ha eljátszom hogy örülök de a másiknak leesik hogy nem is.
Mizantróp vagyok, zavarnak az emberek beleértve a családomat is. Hiába néha jó lenne valami szeretetféleség, nem olyan mint egy baráté vagy amilyet az anyámtól kaphatok hanem valami teljesen más. Kölcsönös érzelmekre gondolok.
akkor minek vagy még itt? kaptál normális, kedves válaszokat, segítséget
te meg itt flegmázol mégis
tudod mit, akkor ragadj bele az önsajnálatba, húzz innen, ne fárassz másokat
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!