Csak az én ismerettségi körömben jellemző, hogy az próbálja ráerőltetni másokra a gyerekvállalást, akinek nagyon nem jött be a dolog?

Érdekes.

Nekünk nem rózsaszín vattapamacs az életünk a gyerekekkel. Imádom őket, vissza nem csinálnám, de sokszor jobb lenne kicsit egyedül, kicsit csendben, kicsit szabadabban.

Szóval valószínű, hogy a második csoportba sorolnál, de nem, soha nem győzködnék senkit. Se ellene, se mellette. Mindenkinek magának kell eldöntenie.

Nem tudom, nekem az erőltetés olyan fura, én 33 évesen szültem, de addig nem emlékszem rá, hogy bárki is felhozta volna, hogy mért nincs gyerekem.

Másrészt biztos béna vagyok, de nem tudom a gyerekes ismerőseimről, hogy bejött-e vagy nem, ha van egyáltalán ilyen. Inkább jó és rossz pillanatok vannak.

Nekem a múltkor valaki azt vetette a szememre, hogy mennyire nem törődöm vele, nem is nyomatom nála a gyerektémát. Mondtam, hogy szerintem az nettó prosztóság. Most nézd meg, neki ez a törődés jele.

Mind másképp fogjuk fel ezeket a dolgokat. A te barátaid körében ez a tendencia. Nálunk inkább a gyermektelenek erőltetik.

Azt meg azért hadd jegyezzem meg, hogy nem illik "rossz szülőnek" nevezni senkit. Még az, hogy panaszkodik, az sem jelenti azt, hogy megbánta. Csak annyit jelent, hogy őszinte. Egész biztos lehetsz benne, hogy a másik csoport csillámos vattacukor felhője alatt ott fekszik egy szivárványszínű perzsaszőnyeg, ami alá vastagon belapátolták az unikornisszart.

Persze. Önigazolás. Muszáj, hogy bebizonyosodjon, hogy nem lehetett másképp csinálni, mint ahogy ő csinálta. Nagyanyám élete erről szólt kb. Ugyanis ha kiderül, hogy dönthetett volna másképp, akkor vállalnia kell saját maga előtt is a felelősséget azért, hogy hogyan alakult az élete. Viszont, ha mindenki ugyanúgy csinálja, akkor mit van mit tenni, ugye, ilyen az élet, nem lehetett volna máshogy.

De nem mindenki ilyen nyakatekert, van, aki simán csak annyira elromlott, eltorzult a szerepjátszó életében, hogy csak azt akarja, hogy más is szívjon, ne csak ő. Ezek nagyon szomorú esetek.

Én 36 éves vagyok, most várom az elsőt. Sokáig nem akartam gyereket, a házasságomban végig elutasítottam, mert nem volt jó a házasság, el is váltunk. A párommal 6 éve együtt élünk, nem kapkodtuk el a döntést. Gondolhatod, hányan hányféleképpen magyarázták meg kérdezgették a gyerektémát. Ha az ember biztos önmagában és a döntéseiben, akkor semmilyen presszió nem jelent problémát. Ha egy másik ember akármilyen belepofázása elbizonytalanít, akkor ott saját magunkban kell keresnünk az okot. A másik ember motivációja érdekes, de nem ő tehet róla, hogyha egy hülyeség ki tud billenteni.