A gyerekvállalás önző dolog?

Első körben kérlek most menj és kérdezd meg a szüleidet miért akartak téged.

Elég furán látod a világot már ne is haragudj.

Ha a jövőben majd gyereket vállalok (most még fiatal vagyok hozzá), akkor az azért lesz mert megtaláltam az az embert, aki a másik felem, akivel szeretnénk egy közös családot. Szeretném majd a saját gyerekeimnek is megtanítani, amit lehet. Nem csak a saját boldogságom a lényeg, hanem mert együtt egy család lennénk, ott lennénk egymásnak. A család nélkül egy senki vagy, egy szál magadban. Sose lesz senkid, akire támaszkodhatsz.

Tény, hogy vannak olyanok akiknek nem szabadott volna gyereket szülniük, az is igaz, hogy a világ tele van sajnos szörnyű dolgokkal, de azért mégis csak élnünk kell. Nem lehet mindig ezen siránkozni. Mi még azért egy elfogadható országban élhetünk, nincsenek háborúk, gyilkolások olyan mértékben. Szerintem menj el beszélgetni egy szakemberrel mert szörnyen látod a dolgokat. Nem értem te hogy látod a jövődet, tök egyedül egy sötét szobában? Nehogy a csúnya világ bántson?

Nem minden esetben az, csak sok esetben.

Ha valaki jól szituált, ért a gyerekekhez, csak 1-2 gyereket vállal és nagyszerű gyermekkort tud biztosítani nekik, akkor szerintem nem önző dolog, mivel gyerek és szülő egyaránt "profitál" a dologból.

Ellenben aki semmire vállal gyereket csak azért, hogy NEKI legyen valami boldogsága az életben vagy mert kell a CsP, esetleg túl sok gyereket vállal akkel nem tud egyenként foglalkozni az önző.

Lényegében az kérdezed, hogy minek élünk?

Hát erre csak világnézettel szorosan átszött választ lehet csak adni.

Nyílván más dolgokat mond egy vallásos keresztény, mást egy ateista materilista, és megint mást egy buddhista.

Utóbbi visszont közel állhat ahhoz, amit te írsz. Igaz ők a nirvánába juttásért élnek. Tehát azért él, hogy ne éljen. Jó ez sarkitás, de mégis közel áll a valóság(á)hoz.

Igazából neked az élettel van problémád, nem a gyerekvállalással.

Depressziós vagy.

A világ kegyetlen hely? Az élet tele van szenvedéssel? Szerinted.

#7 Azok a szakemberek neked segítenek megkeresni a saját válaszaidat.

Én nem döntöttem úgy, hogy gondoskodni akarok valakiről, mégis ettől függrtlenül így hozta az élet. Fivérem volt, nem a gyerekem. Apám is felnevelte két hugát és egy öcsét. Nekem más jutott, betegnek született az öcsém, és félárvák lettünk váratlanul és fiatalon. De öcsém elvesztésekor, hiába volt szerető párom, mégis teljesen összeomlottam. Óriási kudarcnak éltem meg, hogy nem gyógyult meg soha. Szóval én tudok a szenvedésről mesélni. De mégse akarok most meghalni.

Ebben is segítségemre volt egy tetapeuta.

2. ,,.... akkor az azért lesz mert megtaláltam az az embert, aki a másik felem, akivel szeretnénk egy közös családot.

A család nélkül egy senki vagy, egy szál magadban. Sose lesz senkid, akire támaszkodhatsz."

5. .... ,,Mikor pici volt a fiam, imádtam őt gondozni, ápolni, foglalkozni,...."

Ezek mind egyéni saját érdekek. (nem kötekedés, megfigyelés)