Mit szóltok ahhoz, ha a szülők megkérdezik a már meglevő gyerekük véleményét arról, hogy az szeretne-e testvért?

Konstant a te gyereked se akarok lenni.

Akkor ennyi erővel ha az ősök megöregszenek nem kell megkérdezni a véleményüket csak fogni őket és bevágni az elfekvőbe igaz? Hiszen nehogy már el legyenek kényeztetve, nehogy azt gondolják számít hogy mit akarnak.

Mucika,

Ha én megöregszem, magam megyek az öregnek otthonába. Nem ápolót szültem, hanem gyereket. Amúgy a két kérdés már csak jogilag se azonos: nekem, mint szülőnek jogom van a 18 év alatti gyerekem életéről dönteni, neki felnőttként sincs joga az enyémről, hacsak nem leszek demens és nem ő lesz a gondnokom. Tehát míg én szülhetek 6 gyereket is, akkor is, ha neki ez nem tetszik, ő nem tehet engem otthonba, ha én azt nem akarom.

Meg3gyszer, a lényeget nem fogod fel: ha megkérdezem a véleményét, azért teszem, mert érdekel és figyelembe veszem. A testvérről épp nem érdekel a véleménye, pont ahogy arról sem, hogy össze házasodjak e a partnerrmmel, vagy elvaljak e az apjatol, sot, az se erdekel, hogy mit akar, szakácsként dolgozzak vagy egységesként. Ezek az én -es max a partnerem- döntései, a gyerek nem szólhat bele. Ha érdekel a véleménye, akkor nyilván azért kérdezem meg, mert figyelembe is veszem. A fentebb említett kérdésekben még mindig nem ő dönt, tökmindegy, hogy ő mit akar, én és a partnerem döntünk.

Ovis szinten: Megkérdezem tőled, hogy kakaós palacsintát kérsz, vagy lekvárosat. Te azt mondod lekvárosat. Innentől választhatok, hogy lekvárosat kapsz hiszen megkérdeztelek és te ezt kerted- vagy kapsz kakasosat, mert marhára nem érdekel mit akarsz, csak udvarias akartam lenni. Ennyi

74!

Hehe, nem tűnt fel. Azt hittem nekem írsz és becézgetsz 🤣🤣🤣 Lehet kevés volt ma a kávé. Elnézést a Mucikaert.

Nem tud egy gyerek ilyen kérdésben felelős döntést hozni. Nem megkérdezni kell, hanem beszélgetni vele. Ha akarunk második gyereket, akkor azért, ha nem akarunk, akkor meg azért.

Itt fentebb írta valaki, hogy ha ingyen bébiszitternek használnák a nagyobbat, akkor igenis kérdezzék meg. Ennek sincs sok értelme, hiszen nem tudja, mit vállal, fogalma sincs róla, hogy 16 évesen majd ő azért nem mehet a barátaival valahová, mert a kistestvére kell vigyázni, ez mivel jár.

Engem anno megkérdeztek anyámék, akartam. Aztán 12 évesen, amikor a mosható pelenkás mellett görnyedtem és sikáltam a szart, anyám a fejemhez is vágta, hogy “te akartál kistestvért, ezzel jár.” Hát szerintem ez nem egy felelős szülői magatartás.

"Nehogy már ne lehessen időnként rábízni egy tinire"

Amennyiben a tini vállalja a felelősséget.

Én mondjuk kamasz gyerekként elég komoly kiképzés alatt voltam anno. A mostani ifjak szerintem eret vágnának magukon, ha hasonlót kérnének tőlük

Éppen ezért azt mondom, hogy bizony el tudok képzelni olyan mértékű "bébiszitteri" kizsigerelést, hogy az már a nagy testvér szabadságának rovására megy. (Két húgom van, 10+ évvel fiatalabbak nálam, és NAGYON sokat vigyáztam rájuk, mentem értük iskolába, vittem dokinénihez, próbára, könyvtárba, edzésre, nyaraltam velük, stb. Ennek ellenére, hála istennek egész jó a viszonyunk felnőttként, bár alakulhatott volna másként is. De mind a mai napig amolyan "pótmama" vagyok számukra.