Mit szóltok ahhoz, ha a szülők megkérdezik a már meglevő gyerekük véleményét arról, hogy az szeretne-e testvért?

Lehet le leszek pontozva, de ez a szülők dolga és döntése.

Nyilván meg fog változni a tesó élete is, de akkor sincs beleszólása a gyereknek, pl ha költözni kell, vagy ha válnak a szülők. Ez hasonló kaliberű változás/döntés.

De például, ha "becsúszik" a baba, és el kell gondolkodniuk az abortuszon is (mondjuk anyagi helyzet miatt), akkor is egy 15 éves véleménye ugyanolyan "erős" mint a szülőké? Lehet durva voltam, de a kérdés ugyanaz.

Persze az más amikor a 3-4-5 éves gyermektől kérdezgetik, akar-e tesót, de a szülők már sziklaszilárdan eldöntötték hogy lesz-e és szimplán csak hozzászoktatják a gondolathoz a kisebbet.

Miért nem elég csak a kész tények elé állítani? Ez komoly kérdés?

Talán azért, mert a gyerek nem holmi dísztárgy, vagy háziállat. Az ő életére is nagy hatással lesz egy testvér, pláne ilyen nagy korkülönbségnél. Persze ez elsősorban a szülők döntése, de erősen befolyásolja a későbbi viszonyt, hogy már a kezdetekben hogyan állnak hozzá. Ha azt látja a "nagy", hogy szarnak a fejére, és még meg se született, de máris háttérbe van szorítva a kicsi miatt, akkor szinte borítékolható a későbbi rossz viszony.

Én biztos kikérném a kamasz gyerekem véleményét, mert szerintem egy kamasz értékeli azt, ha a szülő annyira érettnek tekinti már őt, hogy bevonja ilyen döntésekbe, nem pedig csak megmondja neki, hogy ez lesz és kész. Ha csak hisztizik, hogy nem akarja, akkor abból látszik, hogy még túl kicsi ahhoz, hogy adjak a véleményére. De ha fel tud hozni egy értelmes érvet, akkor azon elgondolkodnék és megbeszélném vele a dolgot.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy egy kamasznál azért nem egészen ugyanolyan egy kistestvér érkezése, mint egy 4-5 évesnél, és egész más jellegű kötelék lesz köztük, mint egy korban egymáshoz közelebb álló testvérpárnál, akik együtt voltak gyerekek és együtt nőttek fel. Nem nagyon fognak tudni együtt játszani, 15 év korkülönbséggel szinte már nem is egy generációról beszélünk, egész más dolgok fogják érdekelni őket. Mire a kicsi eljut abba a korba, hogy már lehet vele rendesen játszani és beszélgetni, addigra a nagy már egyetemre fog járni, talán nem is fog a szülőkkel élni.