Mit szóltok ahhoz, ha a szülők megkérdezik a már meglevő gyerekük véleményét arról, hogy az szeretne-e testvért?

Én 14 voltam, mikor kistesóm lett, és bizony megkérdeztek előtte a szüleim. A mi esetünk egyszerű volt, mivel én egyértelműen vágytam a kistestvérre, és persze a szüleim is szerettek volna még egy gyereket, hiszen ezért kérdeztek meg egyáltalán.

Ha nem akartam volna, akkor pedig - mivel normális, érett emberek a szüleim - megbeszéltük volna, hogy miért nem szeretnék, milyen hátrányait és amúgy milyen előnyeit látom a dolognak. Ők is elmondták volna az érveiket. Aztán persze akkor is ők döntenek.

Minden más, a családot érintő kérdésben is ez volt az elv, tehát arról is elmondattam a véleményem már 12-14 évesen, hogy hova menjünk nyaralni, hova költözzünk és milyen bútorokkal rendezzük be a házat. De persze minden esetben a szüleim döntöttek ezekben a kérdésekben, az én véleményemet is figyelembe véve.

35-40 év között, sok embernél felmerül a "legyen még egy gyerek" Gondolat. Ilyenkor kezdenek el ki futni a nők az időből, és jönnek rá, hogy ha most nem született, akkor már soha többet nem fog.

Én is ki kérném a gyerek véleményét, nyílván nem ő döntene ebben a kérdésben, de ha teljesen el zárkózik a testvértémától, akkor fel tennék 1-2 kérdést magamban, és az alapján döntenék a gyerek vállalást illetően.

1, Tudom e biztosítani, hogy a nagyobb gyereket, se a tanulásban, se semmiben ne zavarja az én babázhatnékom?

2, Vagyunk-e annyira energikusak, és fiatalosak a férjemmel, hogy bele vágjunk mégegyszer ebbe a dologba csak mi ketten, a nagyobb gyereket kihagyva belőle?

3, Akarom-e úgyis, hogy a 2 testvér között semmilyen testvéri kötelék nem lesz?

Na ezért kell megkérdezni a nagyobb gyerek véleményét erről, mert merőben más egy olyan gyerek mellé gyereket vállalni, aki szeretne testvért, szívesen babázna, szereti a babákat, mint egy olyan mellé, aki a háta közepére se kívánja. Az utóbbi sokkal nagyobb kompromisszum készséget kíván, mint az előbbi.

Ha az én 15 éves gyerekem nem akarna testvért, és nem tudnám 100%ig biztosítani arról, hogy nem fogja zavarni a nyugalmát a kistesó érkezése, akkor nem vállalnám be, mert a már meglévő gyerek nyugalma és konfortérzete fontosabb, mint egy meg sem született gyereké.

Mi nem kerdeztuk meg a nagyok velemenyet. Vagyis nem az o velemenyuk alapjan dontottuk el, hogy egy ujabb elkovetkezend 18 evunkben hogyan fogunk elni. Mint ahogy oket se kerdezte meg senki a szuletesuk elott, hogy meg akartak e szuletni...bruhahaha.

Szoval idoben kell a tertvernek (leendo testvernek) jelezni, hogy bovulhet a csalad. Elotte erdemes lett volna tét nelkul emliteni, hogy ha veletlen lenne tesod mit gondolnal. Aztan kesobb hat a helyzet az hogy lenne kistesod, aztan meg kovetkezo fazis hogy lesz kistesod.

Gondolom unokatesodek se hagyjak, hogy a 15 eves egyke dontson az o csaladtervezesi kerdeseikben csak lehet igy kepesek kerdezni.

En nagyon fontosnak tartom, hogy oszinten a nagyobb tesonak el legyen minden mondva a varandossagtol kezdve az uj kicsi hogyan boritja es kinek mennyire es meddig az eletet. Kicsikhez ehhez mar mesekonyvek nyujtanak segitseget a szuloknek (tesougy pl.), nagyobbakkal meg azert jobban meg lehet ertetni mit es miert szeretne az ember. Ami szinten fontos, hogy a szulok a kicsi erkezese elott mar tisztazzak a nagyobb teso -foleg ha mar ennyire nagy - eddigi jovilaganak a megorzeset. Persze nem kikimelni kell egy kamaszt, hiszen annak amiy is eppen ideje hogy reszt vallaljon a hazimunkakban es megtanulja a felelossegvallalast (ha 9-ig engedik el hazaer 9-re legkozelebb meg cserebe elengedik 10-ig stb.). Hanem biztositani hogy megmarad anyaval apaval a kis maganideje is, hogy ugyanugy odafigyelnek ra, ugyanugy kap zsebpenzt szep ruhat...szerencsere a 9 honap sokat valtoztathat az egeszen es kesobb ha valoban nem azt latja jonnek a rokonok es ra se izelnek csak a kis bebei akkor meg meg is szeetheti. Sajat csladunkban is a 14 eves foggal korommel tiltakozott es utalkozott aztan a legnagyobb vedelmezoje es jatszotarsa lett a kicsinek amig nem ment el egyetemre.:-)

24es akkor gondolom egy pillanatra se kellett vigyáznia rá, hiszen nem ő akarta, így a munkás része se rá tartozik igaz?

Az a leg undorítóbb dolog ha nem kérdezik meg, de mikor segítség kell ő az első akit elő akarnak venni, és ha nemet mond ott verik magukat a szülők.

Intelligens családoknál ez nem úgy működik,hogy a szülők "gondolnak egyet és úgy lesz".

Szülőknek eszükbe jut,hogy nem-e vállalnának még egy gyereket.<Mielőtt döntenének,kikérik a gyerek véleményét<Ha a gyereknek nem baj,akkor nincs akadály-Viszont ha gyerek ellenzi az ötletet,akkor valamiben

meg kell egyezni<És döntenek.

Szóval,NEM A GYEREK DÖNT,viszont a szülők a döntésnél a gyerek véleményét is figyelembe veszik.